Ahhoz, hogy megértsük az Egyesült Államok szuperhatalom szerepét, egy latin mondást kell idéznünk: primus inter pares. Vagyis: első az egyenlők között. Mert az USA szinte minden tulajdonságában, adottságában, értékében kiemelkedik más országok, gazdasági térségek közül. Közismert, a világ első számú pénze a dollár, azaz kereskedelmi deficit esetén sincs problémája az Egyesült Államoknak, kis túlzással: annyit nyomtat a zöldhasúból, amennyit akar.
Gazdasági produkciója ugyancsak kiemelkedő: a világ éves gazdasági teljesítményének mintegy ötödét állítja elő. Katonai, kulturális és politikai befolyása is a legnagyobb. Olyannyira, hogy a Szovjetunió szétesését követően ténylegesen az egyetlen szuperhatalom maradt.
Az Egyesült Államok a világ legnagyobb felvevőpiaca, főleg a kínaiakat nézve. Miközben Kína már „megkapta” az amerikai új vámot, és az ázsiai birodalom vissza is vágott az USA irányába büntető tarifával, addig pontosan tudják Pekingben azt, hogy ha az amerikai piacról kizárulnak, nem tudnák azt a hatalmas árudömpinget eladni, mely évi több száz milliárd dollárt hoz. De vámtarifa fenyegeti Kanadát, Mexikót és az Európai Uniót is.
Tegyünk egy kis kitérőt, hiszen Magyarország is tagja az EU-nak, vagyis nagy kérdés, mi kompenzálja a kialakult helyzetet. Kétféle megoldás létezik: az Amerikából érkező beruházások „egyenlíthetnek”, illetve más megállapodásokban is reménykedhet a gazdasági semlegesség elvét valló magyar kormányzat.
Látható, hogy az Egyesült Államok elsőbbségét valló Donald Trump sokszor erőből, és a korábbi elnökökhöz képest nyersen tárgyal. Bárkiről is legyen szó, amióta Trump hivatalba lépett, az ő dominanciája érvényesül. Tekintettel arra, hogy a legtöbb gazdaság, így az európai sincs paritásban az amerikaival.
Ha kirobban az USA és EU közötti vámháború, annak Magyarország nem nagy mértékben lenne a kárvallottja. A magyar kivitelnek mindössze négy százalékát teszi ki az amerikai felvevőpiac, amely jóval elenyészőbb mennyiség ahhoz képest, mint amennyi árucikket szállít hazánk Németországnak. Persze a kedvezőtlen mellékhatást akkor lehetne igazán kigazdálkodni, ha néhány amerikai gyár csúcstechnológiai szinten is megjelenne hazánkban.
Egyébként Donald Trump elsősorban olyan döntéseket hozott a beiktatása után, amelyek várhatók voltak. A vámok kivetése mellett az Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből, véget vet az úgynevezett zöld New Deal politikának, amit a demokraták szorgalmaztak. Az új elnök az energiapolitikában is változást hirdetett: az a terve, hogy az Egyesült Államok exportőrként jelenjen meg a gáz- és az olajpiacon, és ennek megfelelően tudja diktálni majd az árakat.
Trump azt ígérte, vele elkezdődik Amerika aranykora. Azt szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok ismét gyártó állam legyen, a külföldre, elsősorban Mexikóba vagy a Távol-Keletre telepített iparágakat vissza akarja vinni amerikai földre, és ezzel új munkahelyeket teremteni.
Éppen ezért a korlátlan vámháborúval az amerikaiak sem járnának jól. A vámok azt jelentik, hogy patrióta gazdaságpolitikát próbál folytatni, azaz a munkahelyeket visszahozni, jobb befektetési környezetet teremteni, így a társasági adót 15 százalékra kívánja leszállítani azoknál a vállalatoknál, amelyek Amerikában termeltetnek amerikai munkaerővel.
Summa summarum: Trump egy prosperáló szövetségi köztársaságot szeretne megvalósítani második elnöki ciklusában. Az adottságok megvannak hozzá. És úgy tűnik, az új elnök a hatalmat nem pusztán megszerezte, hanem működteti is.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
