Amennyiben megnézzük az európai innovációs eredménytáblát, akkor azt látjuk, hogy tavaly több mint két százalékkal javult Magyarország innovációs teljesítménye. Ezzel az európai uniós átlaghoz viszonyított teljesítményünk meghaladja a hetven százalékot, amelynek eredményeként a 21. helyen állunk az Európai Unióban. Még jobb a helyzet, ha korábbi ranglistákat veszünk alapul, továbbá megvizsgáljuk azt is, hogy hazánk folyamatosan és egyre többet költ erre a tevékenységre.
De mi is az innováció, valamint a hozzá köthető kutatás-fejlesztési terület?
Fogalmazhatnánk úgy is: az innováció megújulást jelent az üzleti világban, és azért kell kutatni, fejleszteni egy-egy vállalkozásnak, hogy rendre új terméket dobjon a piacra. Olyat, amiből még nincs: az legyen a legjobb, a legversenyképesebb.
A magyar gazdaságnak két szempontból is kitörési pontja lehet az innováció. Egyfelől kényszer is, a közismert okok miatt: hazai energiában szűkösek vagyunk, termőterületeink pedig korlátozottak, és nem „rendelkezünk” hagyományosan olyan nagy, a világpiacon ismert cégekkel, mint például a németek, a franciák vagy éppen az olaszok. Másfelől kiváló „agyaink” vannak, sőt tradícióink is egy-egy unikális „termék” feltalálása kapcsán. Gondoljunk csak a gyufára vagy éppen a dízelmotor továbbfejlesztésére. S idetartoznak természetesen a Nobel-díjasaink is. Ezek a nagyszerű eredmények magyar közegből születtek, a tudományos sikereknek a magyar közoktatás és felsőoktatás magas színvonala adta a hátteret, az alapokat. Ki kell azonban mondanunk, hogy hatalmas egyéni teljesítményekről van szó. S milyen jó dolog lenne a meglévő szürkeállományunkat rendszerszinten is „teríteni”. Tudniillik a magyar leleményességet és a magyar Nobel-díjak számát előszeretettel emlegetjük, azonban ha megnézzük a nemzetközi innovációs mutatókat, már kevésbé lehetünk elégedettek.
Hol tartunk?
Három fókuszterület alakult ki az innovációs ökoszisztémában. Az első terület az innovációs ökoszisztéma szereplői közötti együttműködések erősödése, azaz a vállalatok és az egyetemek egyre többször és egyre több területen – az oktatástól a kutatáson át az innovációig – működnek együtt egymással. A második terület a kutatási rendszereink vonzósága, ami azt jelenti, hogy egyre többen választják a kutató-fejlesztői pályát, nő a külföldi kutatók száma itthon, és egyre több nemzetközi kutatási együttműködése van az egyetemeinknek. A harmadik terület, talán a leglényegesebb, hogy a vállalkozások egyre nagyobb része foglalkozik innovációval.
Kiemelendő tény, hogy 2010-hez képest több mint duplájára emelkedett Magyarországon a kutató-fejlesztők száma. Ez a harmadik legnagyobb növekedés az Európai Unióban. Hátradőlni viszont nem kell, lakosságarányosan nézve a magyar adatokat továbbra is mintegy harminc százalékkal elmaradunk a vezető európai országoktól. A számok nyelvén: Magyarországon több mint hatvanezer kutató-fejlesztő dolgozik, kétharmaduk a vállalati szektorban, egyharmaduk pedig az akadémiai, azaz az egyetemi, kutatóintézeti szektorban. Az állam feladata, hogy elsősorban a piaci szektorban hozzon létre nagy mennyiségben új fejlesztői állásokat, és egyúttal ösztönözze és elősegítse a két szektor közötti munkaerő-áramlást. Ez jó a vállalati szektornak és az akadémiai szektornak is, hiszen az egyetemen az oktatásban, kutatásban megjelenik a gyakorlati, ipari tudás, míg a vállalati szektorban a tudományos és technológiai tudás jelenik meg, így mindkét szektornak előnyére válik a kutatói mobilitás.
De hogy ne csak rébuszokban értekezzünk: az innovatív technológiai vállalkozások,más néven deep tech cégek, amelyek például Észtországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Kínában egyre jelentősebb szerepet játszanak a gazdasági teljesítményben, Magyarországon még gyerekcipőben járnak.
Ugyanakkor jelentős gazdaságfejlesztési potenciált látni ezekben, a technológiai szektort akkor lehet megerősíteni, ha az egyetemeinken és kutatóintézeteinkben zajló kutatásokat segítjük piacra vinni.
Amennyiben pedig megnézzük a statisztikákat a magyar vállalkozások innovációs aktivitásáról, azt látni, hogy innovációval a magyar vállalkozások 24 százaléka foglalkozik. Az Európai Unió átlagában ez az érték 44 százalék, tehát húszszázalékos különbség érhető tetten. Természetesen egy hazai mikro- vagy kisvállalkozásnak nem feltétlenül termékfejlesztéssel kell kezdenie az innovációt, hanem a cégvezetőnek körbe kell néznie, hogy erre a tevékenységre milyen pénzügyi forrás áll rendelkezésre.
Fontos dolog, hogy 2025 a kis- és középvállalkozásoknak hatalmas lehetőséget hoz, hiszen a kormány az új gazdasági akcióterv részeként a Demján Sándor-programban 1400 milliárd forintot biztosít számukra. Ebből bőven juthat innovációra is.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
