Íme két hír, amelyek összefüggenek egymással. Nádasdy Ádám nyelvész, költő a Klubrádió akolmelegében arcátlanul letagadta a homoszexuális propaganda létét. „Hát ezen röhögnöm kell. Bár volna ilyen, én örülnék a legjobban, ha attól, hogy felvonulok, csinos fiatalemberek úgy döntenének, ők is melegek lesznek. Ez sajnos nem így működik, hiába próbálom rábeszélni őket” – mondta Nádasdy, nyíltan bevallva, hogy a maga részéről nagyon szeretné, ha heteroszexuális fiatalemberek homoszexuálissá válnának.

Lássuk a másik hírt: nemrég állt bíróság elé előkészítő tárgyalás keretében a közismert hazafi, Budaházy György, valamint Barcsa-Turner Gábor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társelnöke és Walter Pál Péter, a Mi Hazánk Mozgalom ifjúsági szervezetének korábbi országos szervezője, akiket a Háttér Társaság jelentett föl azért, mert a Soros-finanszírozta szélsőséges politikai egylet irodájában Szivárvány Szakkör néven megrendezett nyilvános vitán részt kívántak venni, de a szervezők nem engedték be őket. Így kifejezetten e kirekesztést illetően vita kerekedett, majd Budaházyék néhányszor bekopogtattak és becsöngettek az irodába, miközben kihúztak az épület előtti járdán állva egy „Tiltsák ki az LMBTQ-propagandát az iskolákból!” feliratú molinót.

A rendőrség természetesen – bűncselekmény híján – elutasította a nevetséges bosszúhadjáratot, de a Soros-szervezet nyomására újraindult a nyomozás. Jogsértés híján ezt is megszüntették, de 

E Franz Kafka tollára kívánkozó abszurditás elemi erővel világítja meg, hogy létezik homoszexuális, illetve LMBTQ-lobbi, máskülönben Budaházy György és társai nem állnának bíróság előtt a semmiért. Nádasdy óvatlan coming outja pedig arra világít rá, hogy létező szándék a normális emberek megrontása, bűnbe rántása. Ezért ki kell mondani, hogy 

Nyilvánvaló ugyanis, hogy ahol bőrtangás férfiak vonaglanak mindenféle szexuális aktust imitálva kamionokon a nagy nyilvánosság előtt – fényképek tanúsága szerint nemritkán egyértelműen kiskorú gyerekek jelenlétében –, és ahol női ruhába, adott esetben apácának öltözött pasasok dörzsölgetik a nemi szervüket a Bibliával, ott föl sem merül az elfogadás szelíd gondolata. Ez nem a szerelem ünnepe, hanem a fajtalankodó üzekedés reklámozása, voltaképpen sátánista toborzás, ami mögött a tervszerű agymosás és behálózás programja rejtőzik. És ezt a programot sokkolóan hatékonyan hajtják végre az infernális erők.

Ma már nagyon sokan képtelenek különbséget tenni jó és rossz, normális és abnormális, egészséges és beteges között. Márpedig a homoszexualitás, pláne a mindenféle személyiségzavar nem elismerendő érték, hanem sajnálatos állapot, rossz dolog, baj. A szexualitás alapvető célja a fajfenntartás, vagyis az utódnemzés, ami az adott faj (esetünkben az ember), azon belül az egyes közösségek (esetünkben a magyar nemzet) jövőjének kizárólagos biztosítéka. Az a közösség, amely nem teremt utódokat, kipusztul. Márpedig a homoszexua­litás ebből a szempontból biológiai zsákutca, hiszen az ilyen kapcsolat ab ovo alkalmatlan az utódnemzésre. Az pedig egészséges körülmények között föl sem merülhet, hogy azonos nemű vagy bármilyen rendellenes, zaklatott létmódok és együttélési formák gyermekeket fogadjanak örökbe, hiszen minden gyermeknek apára és anyára, apai és anyai mintára és a férfi-nő szeretetkapcsolat példázatára van szüksége az egészséges testi és lelki fejlődéshez. Ez a neveléstudományok által bizonyított, megkérdőjelezhetetlen igazság.

Azok az állítólag normális vonzalmú szülők (?), akik időnként egészen kicsi, három-négy éves gyerekekkel vesznek részt a gyomorforgató halálparádén, súlyos bűnt követnek el a gyerekeikkel szemben.

A homoszexualitás ugyanis – amint azt a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem neves szociológusa, dr. Donald Paul Sullins professzor is leszögezi – döntően nem genetikai, hanem pszichoszociális hatások nyomán kialakuló állapot. És mivel gyerekkorban, de gyakran még tizenévesen is képlékeny a nemi identitás, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen impulzusokat kap egy gyermek. Ezért megbocsáthatatlan bűn azonos nemű embereknek gyermekeket örökbe adni. 

Ha lehet, még megdöbbentőbb dr. Mark Regnerus, az austini Texasi Egyetem szociológiaprofesszora, az Austini Család- és Kultúrakutató Intézet elnöke által 2012-ben közzétett (és azonnal az LMBTQ-lobbi gyűlöletének céltáblájává vált) Új családi struktúrák című, 15 ezer 18–39 év közötti ember megkeresésével készült nagyszabású tanulmánya. Ebből egyebek mellett az derült ki, hogy a leszbikus párok által nevelt gyerekek 31, a homoszexuá­lis férfiak által nevelt gyerekek 25 százalékát kényszerítették szexre a nevelőszülei, továbbá az előző csoportba tartozók 20 százaléka, míg az utóbbi csoport 25 százaléka kapott el valamilyen nemi betegséget. Ugyancsak sokkoló, bár az előzőek ismeretében sajnos nem meglepő, hogy az azonos nemű párok által nevelt embereknél jóval gyakrabban, 24 százalékos arányban merülnek föl öngyilkos gondolatok, mint a normális családokban felnövekedetteknél (öt százalék.)

A két neves amerikai professzor kutatása arra vet fényt, hogy 

 Éppen ezért, miközben sajnálatos léthelyzetüket valódi méltósággal hordozó embertársaink iránt illő együttérzéssel és tapintattal kell lennünk, lelkesítő és üdvös az ilyen köztéri provokációk betiltása, ám ez csak az első lépés lehet – az LMBTQ-lobbit a közélet minden zugából ki kell szorítani, megtiltva többek között az igazságszolgáltatás szereplőinek érzékenyítés fedőnevű agymosását.