Ma már nagyon sokan képtelenek különbséget tenni jó és rossz, normális és abnormális, egészséges és beteges között. Márpedig a homoszexualitás, pláne a mindenféle személyiségzavar nem elismerendő érték, hanem sajnálatos állapot, rossz dolog, baj. A szexualitás alapvető célja a fajfenntartás, vagyis az utódnemzés, ami az adott faj (esetünkben az ember), azon belül az egyes közösségek (esetünkben a magyar nemzet) jövőjének kizárólagos biztosítéka. Az a közösség, amely nem teremt utódokat, kipusztul. Márpedig a homoszexua­litás ebből a szempontból biológiai zsákutca, hiszen az ilyen kapcsolat ab ovo alkalmatlan az utódnemzésre. Az pedig egészséges körülmények között föl sem merülhet, hogy azonos nemű vagy bármilyen rendellenes, zaklatott létmódok és együttélési formák gyermekeket fogadjanak örökbe, hiszen minden gyermeknek apára és anyára, apai és anyai mintára és a férfi-nő szeretetkapcsolat példázatára van szüksége az egészséges testi és lelki fejlődéshez. Ez a neveléstudományok által bizonyított, megkérdőjelezhetetlen igazság.

Azok az állítólag normális vonzalmú szülők (?), akik időnként egészen kicsi, három-négy éves gyerekekkel vesznek részt a gyomorforgató halálparádén, súlyos bűnt követnek el a gyerekeikkel szemben.

A homoszexualitás ugyanis – amint azt a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem neves szociológusa, dr. Donald Paul Sullins professzor is leszögezi – döntően nem genetikai, hanem pszichoszociális hatások nyomán kialakuló állapot. És mivel gyerekkorban, de gyakran még tizenévesen is képlékeny a nemi identitás, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen impulzusokat kap egy gyermek. Ezért megbocsáthatatlan bűn azonos nemű embereknek gyermekeket örökbe adni. 

Ha lehet, még megdöbbentőbb dr. Mark Regnerus, az austini Texasi Egyetem szociológiaprofesszora, az Austini Család- és Kultúrakutató Intézet elnöke által 2012-ben közzétett (és azonnal az LMBTQ-lobbi gyűlöletének céltáblájává vált) Új családi struktúrák című, 15 ezer 18–39 év közötti ember megkeresésével készült nagyszabású tanulmánya. Ebből egyebek mellett az derült ki, hogy a leszbikus párok által nevelt gyerekek 31, a homoszexuá­lis férfiak által nevelt gyerekek 25 százalékát kényszerítették szexre a nevelőszülei, továbbá az előző csoportba tartozók 20 százaléka, míg az utóbbi csoport 25 százaléka kapott el valamilyen nemi betegséget. Ugyancsak sokkoló, bár az előzőek ismeretében sajnos nem meglepő, hogy az azonos nemű párok által nevelt embereknél jóval gyakrabban, 24 százalékos arányban merülnek föl öngyilkos gondolatok, mint a normális családokban felnövekedetteknél (öt százalék.)

A két neves amerikai professzor kutatása arra vet fényt, hogy 

 Éppen ezért, miközben sajnálatos léthelyzetüket valódi méltósággal hordozó embertársaink iránt illő együttérzéssel és tapintattal kell lennünk, lelkesítő és üdvös az ilyen köztéri provokációk betiltása, ám ez csak az első lépés lehet – az LMBTQ-lobbit a közélet minden zugából ki kell szorítani, megtiltva többek között az igazságszolgáltatás szereplőinek érzékenyítés fedőnevű agymosását.