idezojelek

Az adóemelés paradoxonja

A gazdaságtörténet egyik fontos tanulsága, az adóemelés nem feltétlenül oldja meg az államháztartás problémáit. Egy ponton túl ugyanis éppen azt a gazdaságot gyengítheti, amelyből a kormány a többletbevételeket reméli.

Sebestyén Géza avatarja
Sebestyén Géza
Az adóemelés paradoxonja
2026. 11. 17. 4:50
Fotó: Vémi Zoltán
0

A nagyvállalatoknál több fronton emelkednének a terhek. A 180 milliárd forint feletti éves árbevételű vállalkozások társasági adókulcsa növekedne, az innovációs járulék pedig 0,3-ról 0,5 százalékra emelkedne, vagyis csaknem 67 százalékkal lenne magasabb.

A kereskedőket is érintenék a változások. Az egymilliárd és ötvenmil­liárd forint közötti adóalapra vonatkozó kiskereskedelmi adókulcs 0,15-ről 0,45 százalékra, háromszorosára nőne. A bankok, biztosítók és energiacégek nagyobb befizetéseivel is számol a költségvetés, ezek költségeinek egy része pedig végül az ügyfeleknél jelenhet meg.

Az egymilliárd forint feletti vagyonrészre bevezetendő egyszázalékos vagyonadó mintegy 15 ezer embert érintene, a százmilliárd forint feletti részre pedig másfél százalékos kulcs vonatkozna. Emellett a reklámadó jelenlegi nullaszázalékos tényleges kulcsa 3,75 százalékra nőne, és emelkednének egyes egészségkárosító termékek adóterhei is.

Egy király, aki egyre többet kért és egyre nagyobb bajba került

A 16. században II. Fülöp Spanyolországa a világ egyik legnagyobb hatalma volt, ám birodalmának fenntartása óriási összegeket emésztett fel. Az uralkodó háborúkat finanszírozott, bankároktól vett fel kölcsönöket, majd az adósságok fedezetére újabb bevételeket követelt a kasztíliai városoktól. 1575-ben Fülöp felfüggesztette a genovai bankárokkal kötött hitelszerződések fizetését, amivel súlyos hitelválságot idézett elő. A kereskedelmi vásárok leálltak, bankok kerültek bajba, végül a városok 1577-ben elfogadták adóvállalásaik megduplázását. A történetet Carlos Álvarez-Nogal és Christophe Chamley gazdaságtörténészek dolgozták fel 2016-os tanulmányukban. A kutatás megmutatja, hogyan kapcsolódott össze az uralkodó adóéhsége, az államadósság finanszírozása és a gazdaságot megbénító hitelválság. A következő évtizedekben Kasztília újabb fogyasztási adókkal, államadósság-válságokkal és egyre gyengülő gazdasággal küzdött.

Argentína: a terhek növelése az államcsőd felé vezető úton

Négyszáz évvel később Argentína egészen más gazdasági körülmények között került hasonló csapdába. Az ország 1999-ben már recesszióban volt, a költségvetési helyzet romlott, a kormány azonban a problémák egyik megoldását az adóterhek további növelésében látta. 2000 januárjában jelentős adócsomag lépett életbe, amely a jövedelem- és vagyonadókat, a jövedéki terheket és az adóalapokat is érintette. A gazdaság nem meglepő módon nem tért magához. A reál-GDP 2000-ben további 0,8 százalékkal, 2001-ben pedig 4,4 százalékkal csökkent. A kormány 2001-ben új pénzügyi tranzak­ciós adót vezetett be, amelynek kulcsát néhány hónap alatt 0,25-ről 0,6 százalékra emelte. Az újabb bevételszerzési intézkedések mellett további megszorítások következtek, az ország pedig az év végére államcsődbe és bankválságba sodródott.

Az IMF utólagos értékelése szerint az adóemelések tehát nem egyedül okozták az összeomlást, de azt megmutatták, hogy egy recesszióba süllyedő gazdaságból nem lehet korlátlanul újabb bevételeket kisajtolni.

Görögország: alábecsülték a megszorítások hatását

A legközelebbi és legjobban mérhető párhuzam Görögországé. A 2010-ben kezdődő adósságválság során az ország egymást követő mentőprogramokkal és költségvetési megszorításokkal próbálta helyreállítani fizetőképességét. A normál áfakulcs 2010-ben előbb 19-ről 21, majd 23 százalékra emelkedett, 2016-ra pedig elérte a 24 százalékot. A társasági adó, az ingatlanadó és számos fogyasztási adó is változott, miközben az ország gazdasági teljesítménye drámaian visszaesett. A görög GDP 2009 és 2015 között nagyjából egynegyedével csökkent, az IMF pedig utólag elismerte, hogy a megszorítások növekedési hatását kezdetben alábecsülték. 

A 2013-as IMF jelentés azt is rögzítette, hogy a 2010-es áfaemelések nem eredményeztek magasabb GDP-arányos áfabevételt. A gazdasági mechanizmus világos. Ha a magasabb adók miatt csökken a fogyasztás, kevesebb terméket adnak el, visszaesik a termelés, és vállalkozások kerülnek bajba, akkor az állam adóalapja is zsugorodik. A tervezettnél kisebb bevételnövekedés újabb költségvetési intézkedéseket tehet szükségessé, amelyek ismét visszafoghatják a gazdaságot.

Nem az adókulcsokból, hanem a gazdaságból él az állam

A közgazdaságtan ezt az összefüggést a fiskális multiplikátor segítségével írja le. Ez megmutatja, hogyan hat egy költségvetési intézkedés a gazdasági teljesítményre. Ha például egy adóemelés a GDP egy százalékának megfelelő többletbevételt céloz, de másfél százalékkal csökkenti a GDP-t, akkor az állam a szűkülő adóalap miatt a tervezettnél lényegesen kevesebb pénzt szedhet be.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden adóemelés káros, vagy hogy a költségvetési hiányt soha nem szabad bevételi intézkedésekkel csökkenteni. Csak annyit jelent, hogy mindig meg kell kérdezni azt, hogy az adott adó mennyire fogja vissza a munkát, a beruházást, a fogyasztást és a vállalkozások növekedését, illetve mekkora bevételt hoz mindezek figyelembevételével.

Magyarország számára különösen nagy a tét, mert a tartós felzárkózáshoz több beruházásra, nagyobb termelékenységre és erősebb vállalkozásokra van szükség. Ha a költségvetési egyensúly javításának túlságosan nagy részét a gazdasági szereplők további terhelésére építjük, könnyen gyengíthetjük éppen azokat a folyamatokat, amelyekből a jövő adóbevételei származnának. A Tisza-kormány csomagjában vannak adócsökkentések és indokolható újraelosztási célok is. De a vállalatokat érintő többletterhek, a vagyonadó és egyes kedvezmények visszavonása mellett különösen fontos volna bemutatni, hogy a kormány milyen beruházási és növekedési hatásokkal számol.

II. Fülöp adószedői négyszázötven évvel ezelőtt még nem ismerték a fiskális multiplikátor fogalmát, de megtapasztalták a bevételeit erőltetve növelő állam korlátait. A mai kormányoknak már nincs ilyen mentségük. Nekik már tudni kell, hogy a költségvetés tartós rendbetételéhez nem elég több adót beszedni, hanem meg kell őrizni és erősíteni azt a gazdaságot is, amely képes megfizetni azt.

A szerző közgazdász, egyetemi docens

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.