A nagyvállalatoknál több fronton emelkednének a terhek. A 180 milliárd forint feletti éves árbevételű vállalkozások társasági adókulcsa növekedne, az innovációs járulék pedig 0,3-ról 0,5 százalékra emelkedne, vagyis csaknem 67 százalékkal lenne magasabb.
A kereskedőket is érintenék a változások. Az egymilliárd és ötvenmilliárd forint közötti adóalapra vonatkozó kiskereskedelmi adókulcs 0,15-ről 0,45 százalékra, háromszorosára nőne. A bankok, biztosítók és energiacégek nagyobb befizetéseivel is számol a költségvetés, ezek költségeinek egy része pedig végül az ügyfeleknél jelenhet meg.
Az egymilliárd forint feletti vagyonrészre bevezetendő egyszázalékos vagyonadó mintegy 15 ezer embert érintene, a százmilliárd forint feletti részre pedig másfél százalékos kulcs vonatkozna. Emellett a reklámadó jelenlegi nullaszázalékos tényleges kulcsa 3,75 százalékra nőne, és emelkednének egyes egészségkárosító termékek adóterhei is.
Egy király, aki egyre többet kért és egyre nagyobb bajba került
A 16. században II. Fülöp Spanyolországa a világ egyik legnagyobb hatalma volt, ám birodalmának fenntartása óriási összegeket emésztett fel. Az uralkodó háborúkat finanszírozott, bankároktól vett fel kölcsönöket, majd az adósságok fedezetére újabb bevételeket követelt a kasztíliai városoktól. 1575-ben Fülöp felfüggesztette a genovai bankárokkal kötött hitelszerződések fizetését, amivel súlyos hitelválságot idézett elő. A kereskedelmi vásárok leálltak, bankok kerültek bajba, végül a városok 1577-ben elfogadták adóvállalásaik megduplázását. A történetet Carlos Álvarez-Nogal és Christophe Chamley gazdaságtörténészek dolgozták fel 2016-os tanulmányukban. A kutatás megmutatja, hogyan kapcsolódott össze az uralkodó adóéhsége, az államadósság finanszírozása és a gazdaságot megbénító hitelválság. A következő évtizedekben Kasztília újabb fogyasztási adókkal, államadósság-válságokkal és egyre gyengülő gazdasággal küzdött.
Argentína: a terhek növelése az államcsőd felé vezető úton
Négyszáz évvel később Argentína egészen más gazdasági körülmények között került hasonló csapdába. Az ország 1999-ben már recesszióban volt, a költségvetési helyzet romlott, a kormány azonban a problémák egyik megoldását az adóterhek további növelésében látta. 2000 januárjában jelentős adócsomag lépett életbe, amely a jövedelem- és vagyonadókat, a jövedéki terheket és az adóalapokat is érintette. A gazdaság nem meglepő módon nem tért magához. A reál-GDP 2000-ben további 0,8 százalékkal, 2001-ben pedig 4,4 százalékkal csökkent. A kormány 2001-ben új pénzügyi tranzakciós adót vezetett be, amelynek kulcsát néhány hónap alatt 0,25-ről 0,6 százalékra emelte. Az újabb bevételszerzési intézkedések mellett további megszorítások következtek, az ország pedig az év végére államcsődbe és bankválságba sodródott.
































