Miért számít ennyire az első munkahely?

A probléma nem ott ér véget, hogy valaki talál-e munkát. Legalább ennyire fontos az is, hogy milyen munkát talál. Philip Oreopoulos, Till von Wachter és Andrew Heisz 2012-es elemzése kanadai diplomásoknál mutatta ki, hogy a recesszió idején végzők kereseti hátránya nagyjából tíz évig fennmaradt, részben azért, mert alacsonyabb fizetésű vállalatoknál kezdték a pályájukat.

Ez a mostani helyzet szempontjából különösen fontos. A romló piac nemcsak több munkanélkülit termelhet, hanem lejjebb is tolhatja az első állás jövedelmét és minőségét. A pályakezdő elfogad egy rosszabbul fizető vagy képességeihez kevésbé illeszkedő pozíciót, majd évekbe telhet, mire munkahelyváltásokkal visszakapaszkodik arra a pályára, amelyre jobb konjunktúrában azonnal rákerülhetett volna. Lisa Kahn 2010-es amerikai kutatásában egy százalékponttal magasabb, pályakezdéskori munkanélküliségi ráta hat-hét százalékkal alacsonyabb induló bérrel járt, és még 15 évvel később is mintegy 2,5 százalékos bérhátrány maradt. A rossz kezdés tehát nemcsak egy elveszett nyarat jelent, hanem egy teljes élet bérpályáját tolhatja lejjebb.

Miért fáj ugyanaz a munkanélküliség jobban egy huszonévesnek?

Egy idősebb munkavállalónak természetesen szintén súlyos csapás az állásvesztés, de átlagosan több megtakarítása, hosszabb munkaviszonya és kiterjedtebb szakmai kapcsolatrendszere van. A pályakezdő sokszor úgy kerül ki a munkaerőpiacra, hogy még nincs érdemi pénzügyi tartaléka, nincs bizonyított munkatapasztalata, és éppen azokat az első referenciákat nem tudja megszerezni, amelyekkel később könnyebben találna állást. Mattia Filomena, Isabella Giorgetti és Matteo Picchio 2025-ös tanulmánya olasz fiataloknál azt mutatta ki, hogy ha az iskola befejezése utáni első három évben tíz százalékponttal magasabb volt a munkán kívül töltött idő aránya, öt év múlva 2,6–3 százalékkal alacsonyabb éves kereset társult hozzá. A hatás gyengült, de még 25 évvel később is 0,7–0,9 százalékos kereseti hátrány volt kimutatható.

A veszély ráadásul nem egyformán oszlik meg. Hannes Schwandt és Till von Wachter 2019-es cikke azt találta, hogy a recessziós pályakezdésből eredő tartós bér- és keresetveszteségek különösen a hátrányosabb helyzetű fiatalokat sújtják, miközben az állami támogatások csak részben ellensúlyozták a kiesést.

Miért rossz hír a fiatalok munkanélkülisége az egész gazdaságnak?

A fiatalok és a kevés tapasztalattal rendelkezők tipikusan a munkaerő­piac külső peremén állnak. Amikor a vállalatok bizonytalanabbá válnak, először az új felvételeket fagyasztják be, a határozott idejű szerződéseket nem hosszabbítják meg, és a pályakezdő pozíciókat vágják vissza. Emiatt a fiatalok munkanélkülisége gyakran gyorsabban reagál a gazdasági környezet romlására, mint a teljes munkanélküliségi ráta.

Éppen ez teszi különösen aggasztóvá a 16,5 százalékos magyar adatot. Miközben a teljes 15–74 éves népesség munkanélküliségi rátája augusztusban 4,7 százalék volt, a fiataloké ennek több mint háromszorosa. A KSH szerint június–augusztusban a hazai elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma is 36 ezerrel maradt el az egy évvel korábbitól, vagyis a fiatalok romló mutatója nem teljesen elszigetelt jelenség.

A hosszú távú társadalmi ár még szélesebb lehet. Hannes Schwandt és Till von Wachter 2026-os munkája az 1980-as évek eleji amerikai recesszió idején pályakezdő generációknál a harmincas évek végétől növekvő halálozási hatást is kimutatott. Tény, hogy az USA nem Magyarország, de azt hitelesen mutatja meg, hogy a rossz indulás következményei messze túlterjedhetnek a fizetésen.

Mit kellene most tennie a kormánynak?

A legrosszabb stratégia az lenne, ha a kabinet arra várna, hogy a következő konjunkturális fordulat majd magától megoldja a problémát. A kutatások arra figyelmeztetnek, hogy mire a gazdaság újra gyorsulni kezd, az érintett évfolyamok egy része már rosszabb munkahelyen, alacsonyabb bérpályán vagy ismétlődő munkanélküliségi epizódokkal halad tovább.

A kormány 2026 nyarán is elindította a Nyári diákmunka programot, amely két hónapig támogatja a 16–25 éves nappali tagozatos hallgatók foglalkoztatását. Ez egy hasznos, de időben és célcsoportban is szűk eszköz. Most szélesebb, célzott beavatkozásra lenne szükség. A pályakezdők bér- vagy járuléktámogatására, első munkahely programokra, rövid átképzésekre és olyan ösztönzőkre, amelyek valódi új belépési pontokat hoznak létre a 15–24 éveseknek.

A fiatal munkanélküliségben ugyanis az a legveszélyesebb, hogy mire a statisztika később javulni kezd, a kár egy része már megtörtént. Ha a kormány most gyorsan lép, akkor ezek a károk nem lesznek jelentősek. Ha viszont a 16,5 százalék csak egy hosszabb romló trend első állomása, akkor a mai tétlenség árát a most pályakezdő generáció akár a negyvenes éveiben is fizetheti majd.

A szerző közgazdász, egyetemi docens