Az iménti fölsorolást, a történelmi tények ismeretét szokták „sérelmi politizálásnak” nevezni. Ami persze bizonyos szemszögből igaz: sok a mi sérelmünk, olykor azt se tudjuk, hol kezdjük a listát. Ám el lehetne kerülni, hogy belekezdjünk: például ne tessék velünk fölmosni a padlót. Nem kellene folyton megalázni minket, nem kellene ünnepeltetni velünk a soros megszállóinkat, ilyesmi. Ahogyan nem lett nemzeti ünnep augusztus 29-ből (igaz, a török nem is várta el, hogy ünnepeljük Mohács évfordulóit), vagy ahogyan a magyarok zöme köpött április 4-re, úgy az uniós csatlakozásunk napja sem lesz soha ünnepnap. Szent István napjából és az államalapítás ünnepéből pedig tényleg csak dühöngő őrültek és közveszélyes idióták próbálhatnak valamiféle európai közösségi fesztivált szervezni. Ám hiá­ba próbálkoznak, az oktrojált ünnepek sorsa végül mindig ugyanaz, mint az oktrojált bábkormányoké.