Viszontlátásra Pakson

Ha az ember autója elromlik, számíthat rá, hogy a szerelőnek van fogalma arról, miként kell azt megjavítani – felelte találóan Illés Zoltán fideszes környezetpolitikus egy televíziós hírműsorban, a paksi atomerőmű súlyos üzemzavara apropóján. A Paks környékén élők hiába várnak az avatott szerelőre: Csillag István gazdasági miniszter tegnapi helyszíni tájékoztatója csak azt erősítette meg, hogy a vezetésnek fogalma sincs a megoldásról.

A mindig szépen mosolygó tárcavezető új miniszteri biztosa, Aszódi Attila az atomerőműben egészen pontosan azt találta mondani, „gondolom, jó néhány hónap, amire a kárelhárítást el lehet végezni, ez akár lehet egy, másfél év is, nem lehet pontosan megmondani, de nagyjából ebben a nagyságrendben kell gondolkodni”.
Hogy miben kell még gondolkodni, az is kiderült következő szavaiból, miszerint „elsőként azokat az intézkedéseket kell meghozni, amellyel a tartály belső terét meg tudják vizsgálni”. Magyarul: ki kell találni, milyen módon lehetne egyáltalán ismereteket szerezni a tisztítótartály alján úszkáló három és fél tonnányi hasadóanyagról, amely mennyiség jócskán meghaladja a láncreakció beindulásához szükséges kritikus tömeget. Holmi egyszerű búvárkamera ugyanis főtt lazacként kerülne ki a léből, tekintettel a nagy hőre és a vízben úszkáló vegyszerekre.
Jó néhány hónap tehát, amíg kiderül valami. Persze, csak nagyjából, hiszen lehet az esetleg másfél év is. Addig pedig hadd fortyogjon a tartályban az egyveleg, amelyet időnként megbolondítanak egy kis vegyszerrel. Mint eddig: ugyanis az történt, hogy hidrazint adagoltak a törött fűtőelemeket tartalmazó medencébe. Igaz, most először következménye is lett a mérnökök előzetes egyeztetés nélküli akciójának: Kocsis István atomerőmű-vezérigazgató – aki a sajtótájékoztató idejére ezúttal hajlandó volt lemondani a délutáni vadászatról – tegnap menesztette cége vegyészeti és biztonsági főosztályvezetőit. Kérdés csak az, miért nem őt magát mentették föl először, s miért kellett egy hónapot várni a felelősségre vonás első halovány megnyilvánulására.
Az atomerőmű és a kormányzat illetékesei ugyanis mást sem tettek április 11. óta, mint hazudtak.
Hazudtak, amikor azt állították, hogy egy-két fűtőelem kismértékű deformálódásáról van szó.
Hazudtak akkor is, amikor két napig cáfolták a Magyar Nemzet információját a káros gázképződést okozó vegyszeradagolásról. A megyei ellenzék fellépése kellett ahhoz is, hogy bevallják: Pakson és környékén nincsenek érvényes szavatossági idejű lakossági védőfelszerelések egy esetleges katasztrófa esetére.
Tettre kész, igazmondó emberekre lenne szükség. Olyanokra, akik legalább látásból ismerik a paksi konglomerátumot. Itt van például Medgyessy Péter – ma kormányfő –, aki a rendszerváltozás hajnalán a francia banklobbi képviseletében majd’ tízmillió közforintért adott tanácsokat az atomerőmű vezérigazgatójának. Vagy például Gyurcsány Ferenc – ma sportminiszter –, akinek cégbirodalma az 1998-as választási kampány időszakában nyolcvanmillió forintért adott tanácsokat a paksi vállalatnak. És tegyük most félre az erőmű felügyelőbizottságának állásfoglalását, amely kimondta: egyik esetben sem találták írásos nyomát a derekas konzultőri munkának.
Miniszterelnök úr, sportminiszter úr! Visszavárjuk önöket Paksra.
Kísérletezni talán nem rajtunk kellene.