Zsák a Poltját

Tizennégy nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben szépen, hosszan, tényt tény tetejére téve, a szükségszerű következtetéseket precízen levonva felvázolt egy működési diagnózist Polt Péterről és a Polt Péter irányította ügyészségről. Két hét lehet hosszú idő és lehet rövid idő, ez meglátás és szituáció kérdése.

Adott esetben a két hét elviselhetetlenül hosszú idő, tekintve, hogy Bayer Zsolt aggasztó látleletére gyakorlatilag semmiféle reakció nem érkezett. Egészen pontosan: csak egy. Lesz róla szó.

A Magyar Nemzet a koalíciós kommunikációban és a mély medrű médiában Fidesz közeliként, Fidesz-bábként, Fidesz-komisszárként megjelenített Polt Péterről nem most kezdi gyártani a kritikákat. A kritikáknak nem az ellenszenv az oka. A tények az okai. Magyarán: a legfőbb ügyész és az ügyészség tevékenysége. Bayer Zsolt írásában két újságoldalon keresztül sorjáznak a tények. Hogy mit művelt Polt Péter és az ügyészség Medgyessy Péter – akkor még szocialista miniszterelnök-jelölt – Gresham-botránya idején. Hogy mit művelt Polt Péter és az ügyészség az akkor már sokadjára meghurcolt Schlecht Csabával. És hogy mit művel Polt Péter és az ügyészség a kormányváltás óta. Vérfagyasztó felsorolás, több tételben. Hogy miként asszisztál Polt Péter és az ügyészség Keller László paranoiás ámokfutásához. Hogy Polt Péter és az ügyészség olyan vádakat karol fel, amiket talán még Andrej Januarjevics Visinszkij is visszadobna. Polt Péter átveszi őket. És nyomoz Keller Lászlónak. Annak a Keller Lászlónak nyomoz, akinek lassan vadterelő rácsot kellene szerelni az arcára, hogy ne sérüljön meg az a harcias feje, amikor átgázol tényeken és életeken. Ennek a Keller Lászlónak ministrál a legfőbb ügyész. Embereket hurcol a Koncepció kőoltárához.

Bayer Zsolt levezetésére egyedül Áder János reagált. Nem önszántából ugyan, hanem azért, mert megkérdezték tőle. Áder János megvédte Polt Pétert. Az idézetek mind tőle származnak.

„Az ügyészségnek egyetlen dolga van, és én úgy látom egyébként, hogy ehhez a zsinórmértékhez tartja magát, az alkotmány szerint és a hatályos törvények szerint a Büntető Törvénykönyv és a Büntetőeljárási Törvénykönyv szerint eljárni, és hogyha valaki bűnös, akkor azt vád alá helyzeni, ha pedig valaki ártatlan, akkor meg kell vele szemben szüntetni az eljárást.” Ez igaz. De Polt Péter és az ügyészség nem így jár el.

„Azt állítani, mint ahogy ezt az írás állítja, hogy politikai alkuk lennének egyébként egy-egy ügyészségi döntés mögött, az egyszerűen képtelenség és felelőtlenség.” Nem az. Ésszerű és elkerülhetetlen következtetés.

„Ha valaki majd tud arra példát mondani, hogy az ügyészség nem a törvények szerint járt el, nem a törvények betartásával járt volna el, akkor arról lehet vitatkozni, de én erre példát egyelőre nem tudok mondani még.” A Magyar Nemzet tud rá példát mondani. Évek óta mondjuk is. Bayer Zsolt kedvességből még külön össze is gyűjtötte ezeket a példákat. Sok van belőlük, és nyomasztóak.

„Az én tudomásom szerint az ügyészség nem tett mást, mint a legnagyobb körültekintéssel és a rá vonatkozó törvények maximális betartásával járt el és hozta meg vonatkozó döntését. Nem véletlen egyébként, nem véletlen, hogy baloldalról valóban nagyon súlyos kritikát kap a legfőbb ügyész…”

Ez az utóbbi érdekes és fontos mondat. Egy: „nem véletlen”. Kettő: „baloldalról nagyon súlyos kritikát kap a legfőbb ügyész”. Nos, valóban nem véletlen. És Polt Péter valóban súlyos kritikákat kapott a baloldaltól. De már hónapok óta nem kap, sem nagyon súlyos, sem súlyos, sem súlytalan kritikákat. Mert erre már semmi szükség. Polt Pétert addig kellett látványosan, demonstratívan támadni, amíg a közvéleménybe véglegesen bele nem huzalozták, hogy a legfőbb ügyész a Fidesz embere, bábja, komisszárja. Ez megtörtént. Polt Péter most már nyugodtan dolgozhat.

Jogos közbevetés, hogy miért van erre szüksége a baloldalnak? Azért, mert ők a baloldal. Független intézményeket el sem tudnak képzelni, nem olyanokban nevelkedtek, tanultak, dolgoztak. Jóformán azt sem tudják, milyen egy független intézmény. Ha belebotlanak egy ilyenbe, akkor villámgyorsan leváltják a vezetőjét, és kineveznek egy maguk közül valót, aki úgy-ahogy, melyikük mire képes, ügyel az adott intézmény függetlenségének halovány látszatára. Magyarország két éve megint tele van függetlennek látszó intézményekkel. A baloldal ezt nagyon szereti. A baloldal a függetlennek látszó intézményeknél csak egy intézményt szeret jobban. A jobboldalinak látszó intézményt. Az a legjobb, az aranyat ér. Mint például az ügyészség és a legfőbb ügyész.

A munka dandárja most következik. Ami eddig történt, szemet szúr ugyan, de mégis csak az előkészítés volt. Eddig nem volt tétje. Ezután lesz tétje, és ezután igazi tétje lesz. Ezután már a 2006-os választásokra kell koncentrálnia a koalíciónak. A választásokig vezető úton kampánymenedzserek seregével ér fel egy jobboldalinak látszó legfőbb ügyész. Végképp elszabadulhat láncairól a Koncepció. Mindent ki lehet találni, az ötleteknek semmi nem szab határt. Ha már Polt Péter sem tudja eltussolni a Fidesz ügyeit… Ha már a Fidesz-komisszár is kénytelen vádat emelni… Ha már a Fidesz-báb sem mer közbelépni… Ha már a Fidesz embere is képtelen megakadályozni… Ezt fogjuk hallani, nézni, olvasni, belélegezni. Ron Werber ilyen hatást soha nem tudna produkálni.

És hát a Zsák mindig megtalálja a Poltját. Mert ehhez a játékhoz két fél szükségeltetik. A Zsák adott. A baloldal. Szász Károly nem óhajtott baloldali pórázon lihegő, függetlennek látszó intézményt irányítani. Ő nem. Előbb véletlenül, valahogy, valaki megverte. Aztán eltávolították. Kondor Katalin nem kívánt egy egész rádiót annak szentelni, hogy a baloldal nagyszerű kormányzati teljesítményét hangoztassa. Ő nem. Aztán aljasul megrágalmazta egy hecclap, nem egyszer, nem kétszer, hanem hónapokig tartóan, többször, százszor. Közben folyamatosan fenyegetik őt is, intézményét is.

De Polt Péter dolgozik.

És mégis, akkor is menni fognak. Zsák és Poltja egyaránt.