Felbujtó ítélet

Évtizedek óta nem volt példa arra, hogy egy bíróság állást foglaljon valamely, a közéletet megosztó történelmi kérdésben.

Márpedig most ez történt: a siófoki törvénykezők a legenyhébb büntetést sem szabták ki, csupán megrovásban részesítették és a perköltség megfizetésére kötelezték a Kerekiben felállított Horthy-szobor megrongálóját, mert túllépte a véleménynyilvánítás határait. Az ügyvéd sajátosan kinyilvánított véleményével azonban azonosult a bíróság, mivel az akciót pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívásként értékelte. Vagyis logikusan végiggondolva a független magyar bíróság lényegében azt rögzítette, hogy Magyarország egykori kormányzója, Horthy Miklós történelmünk sötét figurája, aki nem méltó arra, hogy bárki szobrot állítson az emlékére. Ha valaki mégis megteszi, az alkotást erkölcsileg pozitív és társadalmilag hasznos cselekedet egyebek mellett vörös festékkel leönteni, arra Tömeggyilkos, Háborús bűnös feliratú táblát akasztani, még ha a tételes jogot sérti is. Az ítéletet ismertető bíró ugyan leszögezte, hogy nem tisztük Horthy történelmi szerepének értékelése, ezt ő az indoklásában megtette, a kárpótlási törvényekből levezetve az egykori politikus felelősségét.

Mikor az erről szóló híradást olvastam, azt hittem, az internetes világ HírCsárdája hackelte meg a távirati irodát. Ez a hír azért viccnek elég durva lett volna. Nem is az, nincs helyreigazítás, nincs pontosítás. Elkerülve az általánosítás vétkét: az, hogy a magyar igazságszolgáltatással valami nagyon nincs rendben, régóta sejthető. Mondjuk 2006 ősze óta, amikor az elsőfokú bíróságok bemondásra futószalagon ítéltek el, mint később kiderült, ártatlanul, az akkori tüntetéseken részt vevőket vagy éppen csak arra járókat, igazodva a hatalmához az ellene tiltakozók megnyomorítása árán is ragaszkodó Gyurcsány-kormány elvárásaihoz.

Nem tudom, honnan vette az ihletet és a bátorságot a Siófoki Városi Bíróság ennek az ítéletnek a kimondásához, amellyel, tiltott határátlépést végrehajtva, a jogalkalmazás világából a politikai véleménynyilvánítás területére tévedt. Horthy Miklós szerepe, kormányzóként nyújtott teljesítménye ma is élénken foglalkoztat sokakat, érdemeiről, nézeteiről, mulasztásairól, a második világháború magyar tragédiájáért viselt felelősségéről váltakozó színvonalú vita folyik. Az viszont tény, hogy nem volt háborús bűnös. Aki például a jobboldali elfogultsággal (kivált antiszemitizmussal) nem vádolható Romsics Ignác írásai, nyilatkozatai alapján ítéli meg Horthyt, annak bizonyosan nem jut eszébe megrongálni a kormányzó szobrát. Igaz, emlékművet állítani sem. Azt pedig lassan mondom, hogy a baloldal is megértse: Magyarországon nincs központilag gerjesztett Horthy-kultusz. A kormányzóról folytatott szakmai-politikai vitákban viszont a bíróságoknak semmi keresnivalójuk.

Az ítélettel azonban nem ez a legnagyobb baj. Az ugyanis felbujtásként is értelmezhető: aki kifogásolja, hogy egy általa valamilyen okból nem kedvelt személyiségnek szobrot állítottak valahol, az a perköltség kockáztatásával, egyben az erkölcsi felmagasztosulás reményében ragadhat festékesvödröt. Komolyan gondolták Siófokon, hogy a bíróságoknak ezentúl néhai országvezetőink, íróink történelmi szerepéről is ítéletet kell mondaniuk? Lehet, hogy első fokon valaki tömeggyilkos, jogerősen meg bölcs uralkodó lesz? És a Kúria ez ügyben megszólaló egyik vezetője nyomán kérdezzük: komolyan gondolták, hogy egy erőszakos cselekedet erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos lehet?

Igazából csak egy kérdést kellene megválaszolni. Normálisak ezek?