Fény az alagút végén

Tovább csökkent a munkanélküliség – erősítette meg számadataival a Központi Statisztikai Hivatal.

A KSH szerint idén a nyári hónapokban 77,4 ezerrel többen dolgoztak, mint egy évvel korábban, összesen 3,914 millióan. Vagyis két év alatt 138 ezerrel többen. A gazdaság motorjának felpörgetése, a vállalkozások hitelhez jutásának biztosítása, a befektetők aktivizálódása, az eurózóna válságának hatékonyabb kezelése, uniós összefogás nélkül ennél látványosabb eredményre aligha számíthatunk. A válság előtti foglalkoztatási szinthez képest még hiányzik hatvanezer munkahely. Ugyanakkor jó hír, hogy a munkanélküliségi ráta két és fél évvel ezelőtti szintjére csökkent, 10,4 százalék volt a nyári hónapokban. A közmunkaprogramba bevont százezernyi, korábban segélyezett munkanélküli némileg árnyalja a foglalkoztatás bővüléséről szóló statisztikai adat fényét. De ne becsüljük le ezt az eredményt. Már csak amiatt se, mert egy közcélú foglalkoztatott nagyobb eséllyel tud majd elhelyezkedni, mint ha munka nélkül több hónapos, akár -éves kényszerű tétlenség okozta lelki gyötrelem miatt képtelenné vált volna arra is, hogy akár egy állásmegbeszélésen eséllyel pályázzon a munkára. A foglalkoztatás terén komoly feladatot vállalt magára az Orbán-kabinet, hiszen tény: a magyar foglalkoztatási ráta a 90-es évektől kezdődően nem csupán a nyugati államokétól maradt el folyamatosan és jelentősen, de még a többi visegrádi országétól is. Nem árt figyelembe venni, hogy a magas munkanélküliség nálunk nem amiatt alakult ki, mert a magyarok nem akartak dolgozni. Elemzők mondják: nem a magyar munkaerő volt rugalmatlan, hanem a munkakínálatot befolyásoló tényezők. Ilyen tényező volt a magas adó, amit a kormány, hatalomra lépését követően, csökkentett is. Ráadásul 2010 előtt lehetőségeinket meghaladóan nagyvonalú jótékonysággal működtettük szociális ellátórendszerünket.

A csökkenő munkanélküliséget jelző statisztikai adatok szerint a kormány helyes utat választott, amikor erőteljesen a munka felé terelte a korábbi segélyezetteket. Mint ahogy az is segíthet, ha a munkaerő-mobilizációt élénkíti például albérleti támogatás formájában, vagy ha a pályakezdő fiatalokat alkalmazó vállalkozásoknak adókedvezményt ad, vagy ha ösztönzi a kisgyermeket nevelő anyák részfoglalkoztatását.

Drámai képet festett tegnap az uniót sújtó munkanélküliségről Andor László EU-biztos, idézve az Európai Bizottság elnökét, aki szerint „valóságos szociális vészhelyzet” áll fenn. A munkanélküliek száma az EU-ban elérte a 25,3 milliót, ez történelmi csúcspontnak számít. A tavaly márciusi adatokhoz képest 2,6 milliós az emelkedés. A munkanélküliségi ráta – amely uniós szinten 10,4 százalékos – 17 tagállamban emelkedett. Spanyolországban a munkanélküliek aránya már elérte a 25,1 százalékot. Az unió összességében a fiatalok körében 22,5 százalékos a munkanélküliség, tizenkét tagállamban pedig meghaladja a 25 százalékot is.

Eközben a baloldali ellenzék időről időre kiáll, és számon kéri Orbánékon a beígért egymillió új munkahelyet. (Amit tíz esztendőre vállaltak.) A számok mindig magukért beszélnek: a KSH szerint most augusztusban 3,914 millióan dolgoztak, két évvel korábban, a kormányváltás után 3,776 millióan. Nyolc évvel korábban, 2002 második negyedévének végén pedig 3,872 millióan. Vagyis ezt sikerült a baloldali kormányoknak 2002 és 2010 között 95 ezerrel csökkenteni úgy, hogy közben csaknem 1900 milliárdot fordítottak munkahelyteremtésre és -megőrzésre.

Politikai korrektségre vallana, ha az ellenzék most az egyszer elismerné az erőfeszítések eredményét.