Ez is egyfajta stabilitási mechanizmus, ha úgy vesszük.
Tegnap azonban történt két másik ideillő esemény is. Adjuk meg a tiszteletet José Manuel Barroso bizottsági elnöknek, aki a válság hatodik évébe lépve most éppen azzal rukkolt elő, hogy Európa „a nemzetállamok szövetségévé” alakul, vagy legalábbis ez lenne a cél, és ez nagyon jó lesz mindnyájunknak. És ebben a szép új föderációban biztos elképzelhetetlen lesz, hogy első és másodosztályon utazzanak az uniós polgárok: az egyik jó magas felárért a turistaosztályon, a másik pedig VIP-szolgáltatással és akciós kedvezménnyel.
Pedig erre utalhat a másik hír, miszerint Görögország 40 lakatlan szigetet lízingelne fél évszázadra jól menő milliárdosoknak, mert az unió, az EKB és a valutaalap trojkája gyors magánosítást írt elő. És ezenkívül hatnapos munkahetet, 13 órás munkanapot és 67 éves nyugdíjkorhatárt. Végső soron, ha a sziesztát, a kávé- és cigarettaszünetet is belevesszük
