Az Európai Bíróság ítélete tehát tükrözi az Európai Bizottság korábbi állásfoglalását, amely ugyanezen a véleményen volt, teljes mellszélességgel Szlovákiát támogatva és kérve a luxembourgi talárosokat a magyar álláspont elutasítására. A bíróság indoklásának 72. pontjában azt írja, „mivel a Magyarország által felhozott kifogások közül egyiknek sem adott helyt, a keresetet teljes egészében el kell utasítani”. A felperesi érvek kifogások?
Ugyanannak az Európai Bizottságnak a jogi képviselője, amely bizottság szerint Magyarország államfője ne avasson Szent István-szobrot a Duna másik oldalán, szeptember 20-án a tényeket és az emberi tisztesség minimumát is kigúnyolva kérte az Európai Parlament petíciós bizottságát, hogy ne vegye napirendre a Benes-dekrétumok ügyét, mert azokat az Európai Unió keletkezése előtt alkották meg, s így „történelmi dokumentumokról” van szó. Az 1945-ből származó Benes-dekrétumok elsősorban azon tizenhárom jogszabályból állnak, amelyek a csehszlovák nemzetállam területén élő magyarok és németek kollektív bűnösségét rögzítették. Amelyek alapján megindultak a kitelepítések, a vagyontól való megfosztás és az iszonyatos kegyetlenkedés. Annak ellenére, hogy e dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió alapjogi chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette e „történelmi dokumentumok” sérthetetlenségét.
A napokban Nobel-békedíjjal kitüntetett EU szerint tehát egy államelnök ne sétáljon át szobrot avatni a schengeni határon, az viszont teljességgel az Oslóból nézve békében úszó unió rendjéhez tartozik, ha a több százezres magyar őshonos kisebbség Szlovákiában még ma is kollektív bűnös, jogait nem állítják helyre, kártérítést nem követelhet, és – függetlenül a Benes-dekrétumoktól – nem beszélhet orvosával anyanyelvén, vagy adott esetben büntetés terhe mellett használhatja. Az Európai Bizottság természetesen – állítása szerint – nem részrehajló Magyarországgal szemben. Franciaországgal sem. Nem is hallottuk a hangját, amikor szeptember végén Marseille városában felgyújtottak egy cigánytelepet, amelynek lakói fejvesztve menekültek – nyilván az alapjogi chartával összhangban.
Arról az Európai Bizottságról van szó, amelynek 2008. őszi gazdasági előrejelzésében a Magyarországról szóló fejezet ezt a címet kapta: A kezdődő gazdasági fellendülés. És ebben az állt, hogy 2009-ben a magyar gazdaság 1,7 százalékkal nő. Hogy a valóság 6,8 százalékos csökkenés lett, az is nyilván aláhúzza e bizottság hazánk iránti jóindulatát. Amikor épp szocialista vezetés alatt menetel. Hogy ugyanennek a bizottságnak most november 7-ére ütemezett gazdasági előrejelzése a valóságnál rosszabbat fog jósolni, csak alátámasztja e Nobel-díjas társulat irántunk és a Benes-dekrétumok fenntartása iránt érzett szeretetét.
