Ketyeg az óra

Már csak három nap maradt. Újévkor ugyanis a petárdák és a pezsgőspalackok durranásával egy időben működésbe lép egy olyan automatikus mechanizmus az Egyesült Államokban, amely fűnyíróelvszerűen 540 milliárd dollárral növeli az adókat, és 140 milliárd dollárral csökkenti az állami kiadásokat, hacsak a politikai pártok addig nem egyeznek meg a költségvetés egyensúlyának megteremtéséről.

Magyar Nemzet
2012. 12. 28. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Melyik ujjába harapjon Barack Obama? – ezt kérdezgetik a világon mindenhol. A szenátusban többségben lévő demokraták a gazdag családokat sújtanák magasabb adókkal, ez azonban nem tetszik a képviselőházat irányító republikánusoknak. Utóbbiak szívesebben mérsékelnék a szociális kiadásokat, ami azonban a szavazópolgárai miatt lenne vállalhatatlan a demokrata pártnak. Nem várható átütő siker a lapzártánk után végződő kétoldalú találkozón, nagy valószínűséggel ugyanis tavaszra tolják ki a végső döntést. Tovább halogatni azonban már nem lehet a helyzet rendezését, előbb-utóbb megoldást kell találni az amerikai államháztartás súlyos gondjaira: a magas államadósságra és a büdzsé hiányára. Ha életbe lépne a költségvetési szakadéknak nevezett automatizmus, annak beláthatatlan következményei lennének az egész világgazdaságra nézve, de egy kompromisszummal kiizzadott adósságfék is súlyos globális következményekkel járna. Az amerikai megszorítások a magas államadósság miatt továbbra is igen sérülékeny magyar gazdaságot is alaposan megráznák. Amennyiben kiszáradnak ugyanis az állampapírpiacok, rögtön megnő a nyomás a hazai kormányon, hogy megállapodjon a Nemzetközi Valutaalappal. A másik probléma, hogy a fogyasztás visszaesése miatt az Egyesült Államokba irányuló németországi export is csökkenne, ami a szövetségi köztársasághoz ezer szállal kötődő magyar gazdaságot is érzékenyen érintené.

Nehéz megjósolni, hogy mit hoz a holnap, eddig azonban azt láttuk, hogy amit Amerikában egy szúnyog zümmögésének érzékelnek, az elefántdübörgésként jelentkezik Európában. A legjobb példa erre: az Egyesült Államok adóssága GDP-arányosan magasabb, mint az Európai Unió átlaga, mégis évek óta uniós adósságválságról beszélünk, nem pedig amerikairól. Eddig az amerikai gazdasági ösztönző lépések, a dollár világpiaci hatalma és a jegybank szerepét betöltő Fed áldásos tevékenysége, a pénznyomtatási programok megóvták Washingtont a problémákkal való szembesüléstől. A tengerentúli ország helyzetén sokat segít, hogy a Fed – amely a GDP 100 százalékára rúgó államadósság több mint 40 százalékát birtokolja – jövőre a lejáró kötvények 80 százalékának a felvásárlására készül. A piacok egyelőre még türelmesek, de az amerikai pénzügyi helyzet problémáit a végtelenségig nem lesznek hajlandók figyelmen kívül hagyni. Elkerülhetetlen lenne a befektetői bizalomvesztés, ha az adósságválság kérdése görög módra a kirakatba kerülne, és a hitelminősítők is az ország ellen fordulnának.

Európa és egyben Magyarország is Angela Merkel unszolására mára már elvégezte házi feladatát, a kiadások csökkentése és a bevételek növelése meg is viselte a gazdasági növekedést. Kérdés, hogy a szupermarketben szocializált amerikaiak készen állnak-e a nadrágszíjmeghúzásra, vagy találnak valamilyen trükköt a gazdaság további élénkítésére. Egy biztos: az év utolsó napjaiban Washingtonban a koccintás és a tűzijáték mellett igen súlyos döntéseket kell meghozni.

Wiedemann Tamás

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.