Igen, a költségvetés helyzetét illetően nálunk most ez a legnagyobb gond. Ezzel szemben Portugáliában, Olaszországban és a görögöknél ingatag kormányok egyensúlyoznak a pénzügyi szakadék szélén, emiatt folyamatosan nő a társadalmi robbanás veszélye. A kéthengeres uniós motor egyik fele – a franciák – lefulladóban. A magas munkanélküliség és a növekedés leállása Nyugaton tartós maradhat. S még sokáig sorolhatók ezek a manapság talán már unalomig ismert példák. De azért érdemes felidézni mégis néhányat, hogy világosan lássék: Magyarországon jelenleg már messze nem ilyen súlyúak a fő gazdasági problémák. Az államháztartás pedig kifejezetten jó bőrben van: együtt a kasszánkban az IMF pénze, és csupán az a kérdés, mikorra időzítsük az átutalást. Édes gond ez, bár a megoldása nem olyan egyszerű.
Egyfelől jogosan felvetődhet: minek sietni, amikor az IMF-hitel a futamideje végére válik a legolcsóbbá. Az a pár hónap sokat már nem számít a költségvetésnek, és azt sem tudjuk biztosan, hogy a piacon a közeljövőben pontosan milyen hozamokkal – netán az IMF-kamatnál drágábban – teremthető elő az államadósságunk folyamatos finanszírozásához szükséges forrás. Ugyanakkor ennek az ellenkezője is beigazolódhat. Már az utóbbi időszakban is gyakran sikerült úgy értékesítenie az állampapírokat az ezzel foglalkozó központi szervezetnek, hogy nem kellett több profitot garantálni egyes futamidőkre a befektetőknek, mint amennyi többletet a valutaalap kér a pénzéért.
Egy olyan ország pedig, amelyik az általános krízis közepette látványosan demonstrálja, hogy nem szorul az IMF gyámságára, a bizalom további erősödésére számíthat. Ilyen sztori nem sok van, sőt, manapság szinte egyáltalán nincs a piacon. S ha még többen találják majd – fő befektetőnk, a Franklin Templeton alap szakembereihez hasonlóan – igen vonzónak a magyar papírokat, a kereslet megugrik, és a hozamokat ismét csökkenteni lehet. Talán még addig a szintig is, ahol az IMF-tartozásunk alacsony kamatai állnának akkor, ha mégsem végtörlesztenénk idő előtt a valutaalap hitelét.
Felsorakoztathatók tehát mindkét verzió mellett szakmai érvek. Bár úgy tudjuk, az illetékes állami szervezetek műhelyei már most több indokot találtak a gyorsabb visszafizetés mellett, mint ellene, a végső döntést az ügyben mindenképpen a politika mondja majd ki. A hamarosan várható kormánydöntést biztosan befolyásolják olyan szempontok is, mint például az, hogy ősszel a – már jelenleg is zajló – választást előkészítő kampány felgyorsul majd. S egy IMF-nek búcsút intő, a pénzügyi függőségen jelentősen lazító, az ország függetlenségén pedig erősítő lépés megint azok közé a kormányzati eredmények közé tartozna, amit nagyon nehezen, nyakatekerten, de semmiképp sem hitelesen tudna támadni az ellenzék.
A túlzottdeficit-eljárás eltörléséhez hasonló plasztikussággal mutatná ki az idő előtti törlesztés is a különbséget a Gyurcsány–Bajnai- és Orbán-kabinetek cselekedetei, eredményessége között. Az egyik felvette, a másik visszafizette. Az egyik gyámság alá helyezett minket, a másik megteremtette a függetlenséget. Az egyik eladta az országot, a másik visszaszerezte.
Mert az, ami történt, ennyire egyszerű és egyértelmű.
