Nem állítom, hogy ez nemzeti sajátosság. Még a gondolatot sem mertem megfogalmazni magamban, amíg nem hallottam ezt egy norvégtól;történetesen Karl Erik Böhntől, női kézilabda-válogatottunk – jelenleg súlyos betegséggel küzdő, ezért munkaképtelen – szövetségi kapitányától. Amikor ugyanis megkérdezték tőle, miként lehetne a skandinávok derűjét átültetni belénk, magyarokba, kijelentette: erre semmi szükség, mi sokkal erősebbek, optimistábbak, kitartóbbak vagyunk. Nekik ott az olaj, a jólét, a szinte megszakítás nélküli, több évszázados háborítatlan béke, mi viszont generációról generációra járjuk a hadak útját, háborúból válságba, abból újabb háborúba, onnan diktatúrába, aztán szabad létbizonytalanságba.
Mégis élünk, mégis nyerünk. Mert sokszor megtanultunk, megtanítottak minket veszíteni. Ami a győzelem alapfeltétele. Úgyhogy gyönyörködjünk csak bátran Hosszú Katinkában; és az ő tekintetében lássuk viszont a magunkét.
(Ballai Attila)
