Megszakadásig

Nagyon komoly, elvszerű, programközpontú egyeztetések várhatók. Amíg újfent meg nem szakad valaki. A röhögéstől.

Inkább arról lehetett szó, hogy a magas felek már-már megszakadtak a tárgyalások okozta intellektuális erőfeszítéstől, mert olyan szakszerűen és intelligensen, mint a magyarországi baloldal, a világon senki más nem tud tárgyalni és egyeztetni – érthető, hogy egy idő után kimerülnek –, ezért kénytelenek voltak rövid, átmeneti szünetet beiktatni. (Csak Gyurcsány Ferenc tárgyalt ezen idő alatt is folyamatosan, igaz, vele előtte sem állt szóba senki, de a Demokratikus Koalíció elszánt elnökét efféle apróságok nem befolyásolhatják.)

A „megszakadtak a tárgyalások” nem szép kifejezés, van benne valami hőzöngő sértettség, mintha a tárgyalást abbahagyó felek holmi korlátolt, fafejű, megegyezésre képtelen tahók lennének, nem olyan kifinomult, racionális, kompromisszumkész, diplomáciai érzékkel megáldott demokraták, mint amilyen a Bajnai, a Mesterházy, a Molnár Zsolt, a Szigetvári Viktor vagy a Tóbiás József, s persze a Szanyi, aki nem tagja ugyan a tárgyaló delegációnak, de tolerancia és diplomáciai érzék dolgában szintén nagyon jól áll. Ma bizonyságot nyert, hogy igazam volt a megszakadást illetően, hiszen ismét összeülnek az MSZP meg az Együtt–PM küldöttei, és felfrissülten, újult erővel ott folytatják, ahol egy hete abbahagyták.

Az ilyen baloldali összefogásokban az a szép és felemelő, hogy ők csak és kizárólag a szigorúan ellentmondásoktól mentessé egyeztetett programok alapján kötnek szövetséget, mert anélkül olcsó hatalmi kufárkodás lenne az egész. Nos, a Gordon meg az Attila – az árva, egyszerű nép, már csak ilyen közvetlenül, a keresztnevükön szokta szólítani őket – olyannyira közös nevező alá simították pártjaik programjait, hogy az esetleges ellentmondások már csak látszólagosak, igazából csak a kekeckedő kormánypártiak veszik észre, akik már a kákán is csomót kerestek. Csak nekik látszik valamiféle ellentétnek, hogy a Bajnai Gordon károsnak és blöffnek nevezte a rezsicsökkentést, míg az MSZP a jelenleginél 150 százalékkal nagyobb rezsicsökkentést vár el (ettől a kormánytól).

Ők viszont nem látnak különbséget a két álláspont között, hiszen, ha – ne adja az úristen! – kormányra kerülnek, a legnagyobb összhangban fogják a rezsit az egekig emelni. Szóval az ilyen gazdasági meg társadalmi kérdésekben ők már rég azonos platformra kerültek, felesleges is leírni azokat, vagy beszélni róluk, csak összezavarnák a szegény választókat. Ellenben a közös programnak valóban van egy hiányzó része, hacsak nem ez, az egész program maga, jelesül: kik lesznek a képviselőjelöltek, és ki lesz a miniszterelnök-jelölt. Erről érdemes vitatkozni meg egyeztetni, nem a gazdaságpolitikáról, egyébként is, ki tudja azt előre? Ellenben az, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt, igazi nemzeti sorskérdés ott, a baloldalon.

Mesterházy Attila mellett az szól, hogy a pártját egész jól elnavigálta, akkor nyilván elbír az országgal is. Nagyjából ugyanez szól ellene is: a pártját sem képes ráncba szedni, mit kezdene akkor az országgal? Bajnai arra hivatkozik, hogy van már kormányfői gyakorlata, s ténykedése alatt rendbe tette a világválságtól megrendült országot. Ha ez igaz lenne, akkor miért nem vállalta 2010-ben a választási megméretést? Miért adta át küzdelem nélkül a hatalmat a jobboldalnak? Ha az a rendbetétel igaz lenne, akkor a megfutamodása baloldali szemmel szimpla hazaárulással ér fel! Ez szól mellette, a többi adottsága és jellemvonása inkább alkalmatlanná teszi.

Nagyon komoly, elvszerű, programközpontú egyeztetések várhatók. Amíg újfent meg nem szakad valaki. A röhögéstől.

Ugró Miklós