– Mind többen kezdik pedzegetni, hogy a Bajnai-féle bizonytalan elnevezésű társaság és az egykori SZDSZ között számos rokon vonás lelhető fel. Hogy látja ezt egy plebejus-polgári médiaszemélyiség, aki az első MSZP–SZDSZ-kormány idején még a szocialisták alelnöke volt?
– Egyre többen vonnak párhuzamot a két neoliberális alakulat között. Kétségtelenül déjá vu érzése támad az embernek a Bajnai Gordon körül gyülekezőket figyelve. A hasonlóság megáll, ám sántít is. Az SZDSZ ugyanis valóságosan létező párt volt, ami korántsem mondható el a most éppen Együtt 2014 néven futó formációról. A Párbeszéd Magyarországért címmel is szereplő konglomerátum valóságos támogatottsága és nézetei ismeretlenek.
– Szoktak azért szerepelni a közvélemény-kutatásokban, ám valóban kissé kusza, mit kell alattuk érteni.
– Ne áruljunk zsákbamacskát: egyetlen olyan személy van, akinek ott valamiféle ismertsége van. Ez pedig a választáson még soha meg nem méretett volt szocialista miniszterelnök. Akik azonban körülötte mozognak, sötét lovak a társadalom számára. Megkockáztatom: ők sem igen tudják pontosan, mit várhatnak egymástól.
– Vannak azon a tájékon ismerősebb figurák is.
– Igen, például Juhász Péter, akiről csak azt lehet tudni, hogy lelkes drogliberalizátor. De hogy ezen kívül meg tudja-e különböztetni az áfát az IFA-tól, azt már sűrű, vastag homály fedi. A többieket lényegében csak azok ismerik úgy-ahogy, akik a médiában dolgoznak vagy a politikával kelnek és fekszenek.
– A külföldi reputációjuk viszont igen komoly – ha hinni lehet nekik.
– Nagyon komoly nyomást igyekeznek gyakorolni a kormányra és úgy általában a közéletre, és mindehhez a külföldi támogatottság legendáját keltik. Azt, hogy hallatlan nemzetközi legitimációval bírnak. Vajon tényleg így van? Nem életszerű. Itt kell visszatérnem az eredeti kérdésfeltevéshez, a szabad demokratákkal való hasonlatossághoz. Annak idején megdöbbenve tapasztaltam Nyugaton, hogy az SZDSZ önreklámja mennyire alaptalan. Sőt. A legkülönbözőbb szociáldemokrata pártok vezetői kifejezetten óvtak minket, hogy koalícióra lépjünk velük. Nem a liberális gondolattól féltettek bennünket, hanem attól a zsarolós, erőszakos stílustól, ami jellemezte ezt a társaságot. Külföldön akkor már tudták, hogy az adott szó az égvilágon semmit sem jelent a számukra. A németektől a spanyolokon keresztül az izraeliekig ez a vélemény volt meghatározó a partnerpártokban.
– Ezekhez a párhuzamokhoz nem tartozik hozzá, hogy a Bajnai-egyvelegnek éppúgy kiváló a sajtója, mint az SZDSZ-nek volt?
– Ez a sajtó ugyanaz, mint az akkori, a különbség elhanyagolható. A Jobbikon kívül minden erőt megkísérelnek baloldaliként feltüntetni, ezzel is segítve egyfajta népfront kialakulásának illúzióját. Egy szubjektív megjegyzés kikívánkozik belőlem a média alakváltó liberalizmusa kapcsán. Amikor a Farkasházy-féle szárszói találkozón részt vettem 1994-ben, azt kérdezték tőlem: hogy lehet valaki baloldali? Nem tévedés: már az MSZP által megnyert választás utáni nyárról beszélünk. Jól illusztrálja mindez, hogy számukra a baloldaliság nem jelent semmit, csak ideiglenes karrierideológiául szolgál. Az akkori MSZP még nem látszott számukra olyan jó üzletnek. A programjuk annyiból áll, hogy a Fidesz távozzon a hatalomból. Se kérdéseik, se válaszaik, se alkalmas embereik nincsenek. Kizárólag a hatalom megragadása érdekli őket. Az MSZP ugyanezt a kaotikus képet mutatja. Azt hiszem, ez az értelmiségi vagy magát annak tartó csoport úgy véli: az ő politikai kompetenciájuknak nincs határa. Ezért formálnak jogot arra, hogy döntsenek, ki lehet az ellenzéki miniszterelnök-jelölt és ki nem.
A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
(Megyeri Dávid)
