Nyolc és fél

Soha még annyian nem féltették a hazai országgyűlési választások tisztaságát liberális körökben és az úgynevezett baloldalon, mint manapság.

Tudhat valamit a csalások természetéről a baloldal, mert a 2002-es választások után nem engedték újraszámlálni az igen szoros küzdelemben alig eltérő számú szavazatokat. Hiába érkeztek a bejelentések láncszavazásokról, autóbuszos kiszállításokról, bográcsgulyásért, lejárt szavatosságú száraztésztáért vásárolt voksokról, a baloldal foggal-körömmel kapaszkodott minimális előnyébe, amely neki akkor a győzelmet jelentette. (Az első fordulóban az MSZP mindössze 55 234-gyel kapott több szavazatot, mint a Fidesz, a második fordulóban viszont Orbán Viktor országjárása nyomán már a Fidesz vezetett 184 704 szavazattal – majd bolond lett volna az SZDSZ-es segédcsapatokkal kormányt alakító baloldal engedni egy újraszámlálást!)

A jobboldal földcsuszamlásszerű győzelme a 2010-es választásokon olyan mértékű volt, hogy mindenféle gyanakvást eleve nevetségessé tett. Hiszen annak, aki magasan vezet, ugyan miféle trükközésre lenne szüksége? A balliberális politikusok és holdudvaruk csak rövid időre vesztették el lábuk alól a talajt, bár később az SZDSZ kétségkívül ráment a rendszerváltást eláruló politikájára. A jobboldal politikai riválisai már a Fidesz 2010-es kormányalakításakor kidolgozták új módszereiket a nemzeti oldal lejáratására. Ennek lényege az, hogy mivel a sikeres Fidesz és a vesztes baloldal közt túl nagy volt a szavazati különbség, be kellett mocskolni magát a győzelmet. A kétharmados többségre rásütötték, hogy valójában a diktatúra melegágya, a jobboldal előnyére pedig azt, hogy mindent a populizmusának és a választók butaságának köszönhet. Még egy-két liberális bélyeg (fasizmus, rasszizmus, etatizmus, autoriter magatartás), és elkészült a régi-új forgatókönyv. E szerint ha népszerű politikus vagy, akkor a populizmus rabságába estél, ha elismernek alkalmas vezetőnek az ország élére, akkor diktátori hajlamaid vannak. Arról nem szól a fáma, hogy ezeknek az állításoknak ki kellene próbálni az ellentétjét is, mert e liberális logika szerint a legkevésbé populista politikus az, akire nem szavaz senki, és a legdemokratább kormányfő az, aki a közvélemény-kutatások adatai szerint teljesen alkalmatlan arra, hogy az ország ügyeit intézze. (Ami azt illeti, Bajnai Gordon e kritériumoknak maradéktalanul meg is felelne.)

És beindult a gépezet. Reding asszony két napon át gondolkodott, cáfolja-e, hogy a Bilderberg-összejövetelen látnoki tehetséggel megjósolta a magyarországi választások során nyolc és fél hónap múlva megtörténendő törvénytelenségeket. A csalók csalást szimatolnak, a besározódottak féltik a tisztaságot, a határon túli magyarokat 2004-ben megtagadók most könnyezve aggódnak értük, hogy csak szavazatszedés céljából kapták meg a kettős állampolgárságot. A tisztaság féltése, a makulátlanság kívánalma túlmegy minden határon. A hazájuk ellen órabérben nyilatkozók elérték, hogy az EU tőlünk reszkessen a demokráciaféltéstől, miközben az Egyesült Államok, a demokrácia őre az összes európai tagállam gyanútlan polgárairól felmérhetetlen mennyiségű személyes adatot gyűjtött.

Az aggódók aggódnak. Van miért. A Fidesz népszerűsége minden, a rendszerváltozás utáni kormány teljesítményénél magasabban ível. Nyolc és fél hónap van előttünk. Készüljünk föl mindenre. Jobb, ha edzésben maradunk, és rágalmakra, vádaskodásra, hazugságokra számítunk. A győzelem csak bónuszajándék.

(Körmendy Zsuzsanna)