Egy dolog biztos: a magyar légi közlekedésnek, az idegenforgalomnak, tágabb értelemben az egész magyar gazdaságnak jót tenne, ha lenne egy budapesti központú, többségi magyar tulajdonú, hagyományos légitársaság. A Malév tavaly februári leállása katasztrofálisan hatott a repülőtérrel kapcsolatban lévő vállalkozásokra. A Budapest Airport leállt a fejlesztésekkel, fiókban maradt a cargobázis, a reptéri hotel terve, bezárták Ferihegy 1-et, és az építészeti díjakat besöprő SkyCourt ellendarabjaként felépült a fapadosok sátorvárosa, amely utóbb bádogváros formában véglegesült. A tovagyűrűző hatások között elsősorban a budapesti ötcsillagos szállodák kiürülése említhető, de tudjuk, a befektetői hajlandóságra is jótékony hatással van, ha egy főváros átszállás nélkül elérhető. A fapadosok az utasszám tekintetében pótolták ugyan a Malév utasforgalmát, de az üzleti utazók számára vonzóbb hagyományos szolgáltatásból és a vele járó presztízsből elkelne még Ferihegyen.
A mai töredékes ismereteink szerint nem tudjuk megítélni, hogy a Sólyom Hungarian Airways elfoglalhatja-e majd egyszer a Malév megüresedett trónját, de a fentiek értelmében nem tehetünk mást, mint őszintén szorítunk Vágó Józsefnek és csapatának. Ugyanúgy, ahogy korábban minden jót kívántunk a Malértnek, a Blue Nose Airnek és a Hungarian World Airwaysnek is. Velünk szurkolnak mindazok a magyar adófizető állampolgárok, akik tudják, hogy a nemzeti légitársaság – bármennyire is igyekszik az unió háttérbe szorítani ezeket – tovagyűrűző gazdasági és pénzben ki nem fejezhető országimázs-építő hatása révén végül is többet hoz a konyhára, mint amennyit visz.
Vannak azonban olyan honfitársaink is, akik nem szorítanak a Sólyomnak, mi több, még a légitársasággá válás előtt ráhúznák a vizes lepedőt. Kezdődött a névadással. A liberális értelmiség legifjabb generációja által alapított honlapok és blogok szerzőit majd szétvetette a káröröm, amiért a leendő légitársaság nevét az angolszász nyelvterületről érkezők nem tudják helyesen kiejteni. Mások azt fejtegették, hogy a Sólyom név az ősmagyar eredetmondákhoz köthető. Sejtésüket alátámasztja, hogy az első gép neve Álmos vezér lesz. Hogy ez egyébként miért zavarja a hazai véleményformálók bizonyos részét, az nehezen érthető. Minden nemzet számon tartja az őseit, merít az elődök hagyományaiból. Bartók Béla és Kodály Zoltán szülőhazájában nem kellene magyarázkodni emiatt. Hacsak az nem szálka bizonyos szemekben, hogy feltételezik, a Sólyom kormány közeli vállalkozás. Egyesek mindjárt Orbán Viktor udvari szállítójaként tekintettek rá, ami – köztünk szólva – jókora mellégurítás. A fejlesztési tárca újságírói kérdésre éppenséggel cáfolta az együttműködés meglétét, a kormányzat pedig Sólyom-ügyben feltűnő hallgatásba burkolózik. Annál hangosabb a Wizz Air, amely a Sólyom indulásáig a Malév egyedüli örökösének tekintheti magát. Minapi közleményében a diszkontcég aggódott a Sólyom Airways befektetőinek pénzéért. Igaz, korábban a Malévnak juttatott állami támogatások miatt aggódott, majd leigazolta Oszkó Péter offshore-szakértőt. Fő a következetesség!
Talán megbocsátják, ha mi továbbra is a többségi magyar tulajdonú nemzeti légitársaság létrejöttéért szorítunk, még ha azt Sólyomnak nevezik is.
(Jámbor Gyula)
