Már filozófiailag is bukdácsol a fogalom, kimondva is érezni, hogy elég nagy sületlenség. Ha viszont ezt a kifejezést politikus mondja, kezével gesztikulálva, mosoly nélkül, szigorúan, akkor még hihetőnek is tűnik egy pillanatra, hogy tényleg létezik békeharc. De csak egy pillanatra. Békeharc nincs, senki se verheti szét a másik fejét a béke és barátság érdekében.
A békeharc fogalmát most a nyugati világ kiemelt tagjai alkalmazzák Amerikától Franciaországig, de említhető Magyarország is, amely ugyan nem vesz részt aktívan semmilyen Szíria elleni harci cselekményben, de egyértelműen kiállt a békeharc mellett. A kardcsörgető amerikaiak kijelentették, háború lesz, gyakorlatilag minden hidat felégettek maguk mögött, csak előre lehet menekülni, a harc irányába. Szíria előre közölte, megvédi magát, így a korábban meghatározott, rezsimváltást nem célzó katonai csapásnak gyakorlatilag semmi értelme, hacsak nem az, hogy látványosan robban a rakéta. Tudja ezt minden érintett, de a túl erősen csörgetett kard miatt már az egész világ elkönyvelte, hogy háború lesz. Hasonló ez ahhoz, hogy az iskolában mindenki tudja, hogy két fiú mérges egymásra, és kémiaóra után a vécében fognak verekedni, ezért a két fiú nem is tehet mást, mint fejet hajt a közakarat előtt, és megcsapkodják egymást, hacsak valaki elő nem jön egy alternatív megoldással. Például verekedjenek a focipályán, mert ott több a hely, nincs tanár, és ne is ma, hanem holnapután. Ez a jótét lélek most Oroszország, amelynek ajánlatán kapva kapott Szíria és Amerika is. Washington persze továbbra is úgy méregeti Szíriát, hogy minden egyes nyilatkozatában leszögezi, bármikor lecsaphat, ha Damaszkusz nem hajlandó teljes mértékben együttműködni. De nagy a különbség, hogy valaki most üt, vagy holnapután. Mert azért a holnaputánig el kell jutni valahogy.
Ha nem lesz háború, akkor nem érthető, mire volt jó ez az egész hajcihő. Mintha az Egyesült Államok arra várt volna, hogy az utolsó pillanatban mégis visszakozhasson. Eddig viszonylag jól működött a nemzetközi sajtóban az érvek elhintése, a nagyközönség megdolgozása, de ez ügyben ez nem sikerül, valljuk be, ez a háború eléggé rosszul van megszervezve. Az arctalan lázadó két évvel ezelőtt még hős lehetett az agresszív szír kormánycsapatokkal szemben, de ma már van arcuk, nagy a szakálluk, idegen országokból jöttek, s csillogó nyugati fegyverekkel harcolnak, állításuk szerint a rezsim bukásáig. A szíriai háborúban annyi hazugság hangzott el eddig, hogy ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a sok igazság között. Bassár el-Aszad talán véreskezű diktátor, talán reformista államférfi. Az viszont bizonyos, hogy őt érdekli Szíria sorsa, a többieknek ez csak egy lehetőség a pecsenye sütögetésére, a hatalmi játszma újabb fordulója számukra a közel-keleti vérontás. Amerika is azért ütne, mert aggódik a szíriai népért. Oroszország azért segít közvetíteni, mert az ártatlan szír kisgyerekekért fáj a szíve. A Szabad Szíriai Hadsereg torzonborz légiósa pedig azért nem teszi le a fegyvert, mert a szenvedő szír anyákat nem akarja tovább szenvedni látni.
Nagyon sok érdek áll egymással szemben Szíriában, talán csak a pápa volt őszinte, mikor a békéért imádkozott. Ha ez a háború megvalósul, akkor joggal bírálják majd világszerte a Nobel-békedíjas amerikai elnököt. Ha elmarad a csapás, akkor viszont a harc tervezői valamit nagyon elrontottak. Igazi békeharcosok.
Sitkei Levente
