Vezérhiány a baloldalon

Minden ellenzéknek olyan vezetője van, amilyet megérdemel – idézhetjük a legnagyobb magyar szavait átírva a mai viszonyokra.

Bár a nyilatkozatokban kevés szó esik a baloldalon a miniszterelnök-jelölt kérdésköréről, a múlt héten egy interjúban Lendvai Ildikó volt MSZP-elnök kimondta a mindenki által ismert igazságot: „vezérigény van az országban”. Ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy nem lesz jelöltcasting, mert nincs olyan személy, akit be lehetne vetni. Ez a mondat nem csupán a vezérhiány beismerését jelenti a baloldalon, de egyértelmű üzenet Mesterházy Attilának is, aki egy pillanatig sem ülhet nyugodtan a pártelnöki székben, hiába tudja maga mögött pillanatnyilag a szocialisták döntő többségét.

A veteránokból álló tanácsadó testülete – élén Lendvai Ildikóval és Kovács Lászlóval – már egyezkedne Gyurcsány Ferenccel a választási összefogásról, miután a Demokratikus Koalíciót (DK) az ötszázalékos parlamenti küszöb körül mérik a közvélemény-kutatók. A gátlástalan hazudozó egykori miniszterelnök rehabilitációján nem csupán a sokat látott, ravasz szocialisták munkálkodnak, a liberális, egykori SZDSZ-hívő értelmiségiek jeles személyiségei is revideálták korábbi elutasító véleményüket. Hajós András, Demszky Gábor egykori főpolgármester korábbi beszédírója, aki 2006-ban a Hír Televízióban szólította fel Gyurcsány Ferencet lemondásra, a Heti Válasznak pár napja úgy nyilatkozott: „Mostanra szerintem megérett arra az idő, hogy kapjon egy új esélyt a szavazóktól. Hogy ez az ő rehabilitációja, vagy a baloldal kritikája-e, azon gondolkodjanak el ők.” Az Együtt 2014 korábbi támogatói közül Hajós mellett mások is elégedetlenek a formáció teljesítményével, így Bajnai Gordonnal is, és nyíltan követelik a szövetségkötést Gyurcsányékkal. A nemrég még vállalhatatlannak tartott exkormányfő újbóli felépítésének kísérlete is azt mutatja, mekkora a vezérínség a balliberális oldalon.

Eközben pillanatnyilag három olyan vezető jöhet szóba az MSZP–Együtt 2014–DK viszonylatában, akiről a józan baloldali szavazóknak is csak a rossz fokozott melléknévi alakjai juthatnak eszükbe. A szocialista párt „öregjei” – amellett, hogy tárgyalnának Gyurcsánnyal – sajtóértesülések szerint a miniszterelnök-jelölt személyéről is gondolkodnak. A sokak szerint nem igazán meggyőző, gyengén kommunikáló és olykor komoly hibákat is elkövető (lásd: szobordöntés) Bajnait tehát nem lehet leírni – jobb híján akár ő lehet majd a közös jelölt.

Ehhez azonban valószínűleg Mesterházynak is lesz néhány szava, hiszen az MSZP még mindig egyértelműen a legerősebb párt a baloldalon. Gyurcsány esetleges jelölése 2014-ben még nyilvánvaló politikai öngyilkosság lenne, viszont a DK szavazóira szüksége van az MSZP-nek és az Együtt 2014-nek. A DK erősödése azért is okozhat fejfájást, mert ha külön indul és nem jut be a parlamentbe, az jelentős számú elveszett szavazatot jelent a baloldalon, viszont ha parlamenti mandátumot szerez, akkor a következő négy évben a szocialisták fejére nőhetnek Gyurcsányék. A feszültség láthatóan nő Mesterházy és hívei, illetve a DK között. A minap a nyers stílusáról ismert Szanyi Tibor MSZP-elnökségi tag mentálisan megzakkant bolsi milliárdosról írt, akivel nem lehet normális jövőt építeni – nyilvánvalóan Gyurcsánynak üzenve.

Nem vitatjuk ezt a megállapítást, és egy „normális”, azaz nemzeti elkötelezettségű, a társadalmi szolidaritást komolyan gondoló baloldal felépítését sem elleneznénk, de ez lehetetlen, ha ismét a régi bolsevikok és az egykori szabad demokraták osztják a lapokat Soros György és az amerikai demokraták megelégedésére.