Ennek akár örülhetnénk is, hiszen a magyar polgári pártok képviselői a jelek szerint olyan szövetségesekkel együtt léphettek az európai nagypolitika színpadára, akikkel már valóban beleszólhatnak akár az Európai Unió leendő vezetésébe is. A brit és a magyar néppártiak vezetésével a svédeket, litvánokat, íreket, finneket, szlovénokat már maguk mellé állították, hogy a túlzott hatalommal (ugyanakkor demokráciadeficittel) rendelkező Európai Bizottság (EB) leendő elnöke olyasvalaki legyen, aki több mozgásteret hagy a nemzeteknél. A túlságosan föderalista, a Gyurcsány-féle Európai Egyesült Államokban gondolkodó luxemburgi Jean-Claude Juncker márpedig nem ilyen. Kinevezését az Európai Parlamentben kialakult erőviszonyok alapján pedig megtorpedózhatja a David Cameron és Orbán Viktor neve fémjelezte szövetség. A magyar néppárti képviselők szerepe tehát felértékelődött, ennek tulajdoníthatók az utóbbi napokban elhangzott személyes hangvételű, megalapozatlan kritikák, mert attól, hogy a Fidesz–KDNP-nek véleménye van az EB leendő vezetéséről, még nem lesz szélsőséges párt. Semjén Zsolt keményen, de bizony nem ok nélkül mondta: utoljára Edmund Veesenmayer birodalmi diplomata engedhette meg magának azt a hangot, amit egyes uniós politikusok most használnak hazánkkal szemben. Az pedig igencsak feltűnő, hogy a valóban szélsőséges és Európa-ellenes pártok EP-képviselői helyett a magyar és olasz néppárti képviselők megalázásával foglalkoznak a német szociáldemokrata pártban, az SPD-ben. Az Orbán Viktornak címzett infantilis kritikák („szét akarja dúlni Európát”) végső célja Martin Schulz bizottsági elnökké ütése, ami már önmagában is abszurd. A sokszor alpári stílusban ordibáló, Európát tényleg lejárató Schulz (akit Silvio Berlusconi kápónak nevezett) egy kis ügyeskedéssel az EU vezetője lehet, és képviselheti mind a 28 tagország 500 millió lakosát. Még belegondolni is katasztrófa!
De számunkra ennél jóval elgondolkodtatóbb, hogy az utóbbi napok történései megmutatták: mind a néppártban, mind a szocialistáknál van egy csoport, amely hozzászokott, hogy úgy szól bele a magyar belügyekbe, ahogy éppen jónak tartja (a kinti szocialista kontingens hathatós segítségével). Ennek az időnek vége, és ez nagyon nem tetszik nekik. Sem Junckernek, sem Schulznak.
