Magyar út

Meg lehet védeni az akácot vagy a pálinkafőzést, de ami még ennél is fontosabb, saját ötleteinkkel lehet gazdagítani, a tíz éve megálmodott út felé terelgetni magát az uniót.

Stier Gábor
2014. 05. 08. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Akkor a kétharmados választási eredmény sokakat meglepett, az új kormány markáns, sok esetben egyenesen harcias vonalvezetését, az átalakítás sebességét pedig megrökönyödve figyelte az európai közvélemény. Volt, aki csak egyszerűen nem értette a Magyarországon zajló folyamatokat, s szép számmal voltak olyanok, akik tudatosan félreértették az új kormány törekvéseit.

Mert az európai fősodor politikai értelemben messze nem mutat mindig olyan szolidaritást és a toleranciát a mássággal szemben, mint egyébként. Az elkóborló bárányokat, a külön úton járókat Brüsszel minden eszközzel igyekszik visszaterelni a kitaposott ösvényre. A válság azonban felülírta ezt a rutint, hiszen immár senki sem volt biztos abban, hogy az a bizonyos gyalogút egyáltalán kivezet-e a sötét erdőből.

Közben a magyar kormány is vette a fáradságot, és igyekezett megmagyarázni a klubban a nem egy esetben megütközéssel vegyes értetlenkedéssel fogadott lépéseit, a lehengerlő indítás után türelmesen érvelve amellett, hogy a politikai modellnek az adottságokhoz igazítása nem jelent szakítást a nyugati értékrenddel és berendezkedéssel.

Mint az Európai Unió működésének messze nem magányos és megalapozatlan bírálatát sem úgy kell értelmezni, hogy Budapest hátat fordítana a közösségnek. Mindennél meggyőzőbb volt azonban az országnak a válsággal küszködő európai környezetben érzékelhetően javuló teljesítménye.

Botorság lenne persze azt állítani, hogy Magyarország ma Európa kedvence lenne, igenis értékelik a megteremtett stabilitást, a válságkezelés lekicsinylően és idegenkedve unortodoxnak bélyegzett magyar módszereiből pedig nem egyet már máshol is alkalmaznak.

Lassan, de ahhoz is kezd hozzászokni Európa, hogy a régi nagyok mellett másoknak, a perifériának nevezett régióknak is van határozott elképzelésük az unió jövőjéről, s e gondolatokat érdemes legalább megfontolni. A Fidesz újabb kétharmados győzelmére sem rezzent össze már senki, sőt, a néppárti frakcióban egyenesen azt számolgatják, hogy a magyar kormányzó párt hány mandátummal járulhat majd hozzá az európai jobboldal sikeréhez.

Mert bizony az elismertséget voksokban is mérik. S ha az Európai Parlament várakozások szerint legnagyobb frakciójában a képviseletben megjelenő befolyással az ország egyre jobb teljesítménye is párosul, akkor a magyar érdekek mellett is hatékonyabban lehet kiállni. Meg lehet védeni az akácot vagy a pálinkafőzést, de ami még ennél is fontosabb, saját ötleteinkkel lehet gazdagítani, a tíz éve megálmodott út felé terelgetni magát az uniót.

Ehhez azonban az ország súlyának, elfogadottságának növelése mellett szövetségesek is kellenek. A magányos harcosok ideje lejárt. Megérezhettük, hogy a közép-európai szempontok megjelenítésében mennyire fontos a régió országainak összefogása, amelyet még indokoltabbá tesz a keleti szomszédságunkban megnövekedett instabilitás. De az elmúlt évtizedben azt is láthattuk, hogy az Európai Unióban az érdekek nemcsak földrajzi alapon találhatnak egymásra. Németország például partnerre találhat Magyarországban a keleti szomszédság, az ukrán válság kiegyensúlyozott, hisztériáktól mentes és az európai érdekeket követő kezelésében.

S Berlinben azt is jobban megértik, hogy a keleti nyitás egyáltalán nem jelent elfordulást Európától, amelynek ráadásul az unión kívül meghatározó hatalma Oroszország is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.