Nem véletlen a magyar–szerb kormányzati csúcstalálkozó időzítése, ahogyan az sem a sorsszerűség műve, hogy az új magyar külügyminiszter kinevezése után a szomszédos országokat választja úti célul. A személyi állományában alaposan átalakult, s még átalakulóban lévő, most már a külgazdaságért is felelős külügyi tárca hangsúlyváltozásairól egyelőre csak találgatni lehet, az viszont nagyon hamar kiderült: a visegrádi, a térségbeli együttműködés és a szomszédságpolitika az utóbbi négy évben tapasztaltaknál még kiemeltebb terepe lesz a magyar diplomáciának. Ezerszer leírtuk már, de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Kelet-Közép-Európában a kereskedelemtől kezdve a közös politikai érdekeken át egészen a hasonló gondolkodásmódig a végtelenségig lehet sorolni azt, ami összeköt. Igaz, mindezt egy történelmi vagy aktuálpolitikai sérelem érzelemdús felidézésével pillanatok alatt felejthetővé tudjuk tenni. Ha a magyar diplomácia mellőzi az utóbbit, akkor jó úton jár.
Magyarország viszonya Szerbiával évek óta jó, a közel háromszázezres vajdasági magyar közösség élhetett a könnyített honosítással, törvény szabályozza a kulturális autonómia kereteit. Bár az utóbbi időben nem érkeztek hírek magyarokat ért atrocitásokról, a korábban a médiában magyarverésekként elhíresült esetek, az egyoldalú bírósági ítéletek (a háborús bűnösöknek kijáró ítélettel sújtott temerini magyar fiúk közül hárman még mindig börtönben vannak), az elmaradt rendőri intézkedések arra intenek, továbbra is figyelni kell az emberi jogi kérdésekre Szerbiában. Ami a gazdasági vonalat illeti, tavaly minden idők legnagyobb kétoldalú kereskedelmi forgalmát érte el a két ország, Szerbiában négyszáz szerb–magyar vegyesvállalat működik, Magyarország az ötödik helyen áll a befektetők és az exportőrök rangsorában is déli szomszédunknál. Az energiaellátás terén rendkívül aktuális közös érdek a Déli Áramlat gázvezeték megépítése, e kérdésben Belgrádnál kevés eltökéltebb partnere van Magyarországnak.
Szlovákia keményebb dió. Nehezen felejthető Robert Fico előző kormányzása, oldalán Ján Slotával. Dühítő a magyarok ellen hozott, a kettős állampolgárságot büntető törvény hatályossága. Mindeközben a visegrádi országcsoporton belül Budapest és Pozsony között a legszorosabb az együttműködés. Márciusban kötötte össze a két ország a gázhálózatát, az új vezetéken keresztül nem orosz eredetű gáz érkezhet majd Magyarországra. Nem mellékesen, a kereskedelmi forgalmat tekintve Szlovákia a negyedik legfontosabb partnerünk. Ettől még természetesen nincs rendben a felvidéki magyarokat sértő jogszabály. Az európai fórumok nem túl sok jót ígérő nyilvánosságán túl ugyanakkor nincs eszköz egy másik állam törvényeinek befolyásolására. A gazdasági, politikai együttműködés megakasztása legalább annyira érintené hátrányosan hazánkat és a felvidékieket, mint a szlovák kormányt.
A kétarcú magyar–szlovák viszonynál bonyolultabb az ügy Romániával. A két éve regnáló bukaresti baloldali kormány a novemberben leköszönő Traian Basescu jobbközép államfő szövetségeseként, s ennek megfelelően ellenségként tartja számon Orbán Viktort. A rossz kormányközi viszony negatívan hat ki a kétoldalú kapcsolatok egészére, s ezen eddig a márciustól koalíciós szerepet vállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség sem tudott változtatni. Az őszi román elnökválasztásig lényegi változásra e tekintetben nem számíthatunk, bár Navracsics Tibor bukaresti látogatást is tervez, ami elmozdulást hozhat a holtpontról, de legalábbis jelzi Bukarestnek is: Magyarország szövetségeseket keres a szomszédokban.
