Amputált hasonlat

Goodfriend amputált lábú hasonlata szerint az Orbán-kormány működése Haynau rémuralmával rokonítható. Ennél jobban nem sérthette volna meg a demokratikusan választó többséget.

Mondják, minden hasonlat sántít, de André Goodfriend hasonlata nem sántít, hanem hiányzik a lába. Mivel az amerikai ügyvivővel szemben egyre többször és egyre többekben merül föl, hogy beleavatkozik Magyarország belügyeibe, Goodfriend sajátos párhuzam állításával védekezett. Arra utalt, hogy két évvel a ’48-as forradalom és a levert szabadságharc után Zachary Taylor amerikai elnök egyik beszédében a bátor magyar népről szólt, s erre válaszul Johann Georg Hülsemann washingtoni osztrák ügyvivő belügyekbe való beavatkozással vádolta meg az amerikai kormányt. A hasonlat már idáig is hajmeresztő, mert egy államelnök úgy építi föl a beszédét, ahogy akarja, és ha a lelkiismerete azt diktálja, hogy egy kivéreztetett kis nép szabadságharcáról megemlékezzen, az még korántsem nevezhető belügyekbe avatkozásnak. Taylor elnök nem küldött kitiltási jegyzéket a bécsi udvarhoz, és helytartót sem delegált, aki megüzente volna, milyen vizsgálatot kellene lefolytatnia önmaga ellen a kamarillának. Goodfriend, ha csak egyetlen általános iskolai történelemtankönyvet elolvasott volna az 1848-as szabadságharcról, nem mond ekkora marhaságot. Ráadásul összemosta a levert magyarokat az őket leverő osztrákokkal, midőn a bécsi udvar alkalmazásában álló Hülsemannt párhuzamba állította a mai magyar kormánnyal és a mellette kitartó kétharmaddal. Hasonlata szerint a külföldről támogatott tüntetésszervezők a magyar szabadságharcosokhoz hasonlítanak. Mi idehaza nem vettünk észre lényegi párhuzamot a számítógéproncsokat a Fidesz székház ablakaiba hajigáló vandálok és a magyar szabadságért vérüket ontó ’48-as honvédek között.

Talán nemsokára megtudjuk, kik, milyen érdekkörök támogatásával szerveznek álcivil mozgalmakat a magyar kormány tekintélyének aláásására. Soros csak egy közülük. Goodfriend, a sejtetések nagymestere igazán elárulhatná, kiknek a segítségével került egy legális kormány elleni folyamatos hergelés működtetőjének kulcspozíciójába.

A Human Right First amerikai központú emberi jogi szervezet két hónapja közzétett egy jelentést, amely ajánlásokat fogalmazott meg a Fehér Háznak, mi legyen a kifogása a magyar kormánnyal szemben, s mely felületeken érdemes minket támadni. Elég szomorú, hogy Obama elnök nem vette kontroll alá a sugallatokat, hanem az „emberi jogi” szervezet diktátumai alapján tört pálcát hazánk fölött. Az Index újságírója észrevette, hogy a Human Rights First ajánlásai közül Obama nem fogadott meg minden instrukciót, és Orbán Viktornak az illiberális államról tett kijelentéseit kommentár nélkül hagyta. Csakhogy Obama nem lesz bolond megölelni a forró kályhát, és pusztán egy kifejezés miatt nekimenni a számára nem túl lényeges Magyarország miniszterelnökének. Ugyanis azokkal a jól prosperáló, nem a neoliberális gazdaságpolitikát követő csúnya illiberális államokkal Amerika élénk kereskedelmet folytat. S az amerikai elnök nem fogja a magyarországi liberális boszorkánykonyha szakácsainak kedvéért elhanyagolni saját hazájának elsőrendű érdekeit.

Báró Hülsemann a bécsi udvar érdekeit képviselve kudarcot vallott a magyar szabadságharccal szimpatizáló amerikai politikusokkal szemben. (Egy ügyvivő az csak ügyvivő ) Az amerikai politika Taylor elnök 1850-ben bekövetkezett halála után is a magyar függetlenségért harcolókkal rokonszenvezett, amit fényesen bizonyít Kossuth amerikai körútja: 1851 decembere és 1852 júliusa között vagy ötszáz beszédet mondott a magyar szabadságharc vérbe fojtásáról. Goodfriend összekeverte a szezont a fazonnal, amikor az osztrák Hülsemannt a mai magyar kormánnyal hozta párhuzamba. Az Orbán-kormány ma a szövetségi rendszeren belül egy relatíve független, nem neoliberális gazdaságpolitikát kíván folytatni. Más hangsúlyokkal, más összefüggésekkel, de 1848-ban sem történt más, mint hogy elegünk lett a magyar érdekek semmibevételéből.

Ha Amerika éppolyan szabadságszerető ország lenne ma, mint amilyen az 1850-es években volt, akkor talán az Orbán-kormányra is másképpen tekintene. Többre becsülné egy ország önálló megoldásokra törekvését, mint a kritikátlan beágyazódást külső vezényletre. Mit tud róla ez a Goodfriend, mit jelentett ebben a kivéreztetett országban, hogy a velejéig magyarellenes Hülsemann báró az amerikaiak előtt az 1849-től ’50-ig tartó Haynau-rémuralmat akarta legitimálni! Bécs érdekeiért kilincselt, el akarta fogadtatni a bresciai hiéna véres bosszúhadjáratát, a kivégzéseket és bebörtönzéseket. Bécs megbízottjaként jegyzékben tiltakozott az akkori szabadságbarát amerikai politikusok magyar párti megnyilvánulásai ellen.

Goodfriend amputált lábú hasonlata szerint az Orbán-kormány működése Haynau rémuralmával rokonítható. Ennél jobban nem sérthette volna meg a demokratikusan választó többséget. Van egy határ, amelyet diplomatának átlépnie nem lenne szabad. Megvadult tüntetők festegethetnek Merkel arcára Hitler-bajuszt, de ha ugyanezt bármilyen célzás formájában egy Németországban tartózkodó diplomata tenné, abból joggal kerekedne világraszóló botrány. Aki a mai magyar demokráciát az akasztásokra és bebörtönzésekre szakosodott Haynau-rémuralomhoz hasonlítja, jobban teszi, ha visszavonulót fúj magának.

A magyar nép végtelenül toleráns. Nem fogunk az amerikai bajkeverő ellen tüntetést szervezni, bár rászolgált. De kellő tisztelettel arra kérjük, fontolja meg jobban szavait, és ne szítsa az ellenségeskedést! Külügyi diplomatáink pedig kölcsönözhetnének Goodfriendnek néhány angol nyelvű könyvet a ’48-as magyar szabadságharcról. Hátha okosodik tőle.