Európa elszámolta magát

Putyin december elsejei ankarai bejelentése az elmúlt napok történéseinek fényében nem tűnik csupán taktikai húzásnak.

Pedig az már e néhány nap alatt is kiderült, hogy nincs minek örülni. Európa ugyanis aligha boldogulhat az orosz gáz nélkül, versenyképességét az ezzel szemben felmerülő alternatívák már az ár miatt sem erősítik, az ukrán helyzet pedig belátható ideig még sokáig veszélyezteti a szállítás biztonságát. S elkezdhetjük levonni a tanulságokat. Elgondolkodva például azon, hogy a Moszkvával keménykedő, a harmadik feles hozzáférés alól ugyanakkor a megtérülésig a transzadriai vezetéket (TAP) felmentő Európai Bizottság rövidlátó módon miként ment szembe a saját, ezen belül is hatványozottan az unió közép- és dél-európai tagjainak érdekeivel. Minimális rugalmasságot sem mutatva még fel sem vetve mondjuk azt a lehetőséget, hogy a Gazpromnak legfeljebb a kapacitás ötödét kelljen harmadik fél számára hozzáférhetővé tennie. Így a források diverzifikálva az ésszerűség határain belül jöhetett volna azeri gáz. A bizottság azonban mintha csak megalázni akarta volna Moszkvát, mindent akart. Most aztán nincs diverzifikálás – északon, Ukrajnán át, de nagy eséllyel még a TAP-on is orosz gáz jön, a konzorcium ugyanis csak a Gazprom segítségével tudja majd a teljes kapacitást kihasználni –, közben a kapcsolatok Moszkvával végletesen megromlottak. Tényleg ez lenne az európai érdek?!