Agresszív terjeszkedése révén a magyar kiskereskedelem uralkodójaként jegyzett nagyvállalat a minap bejelentette: idehaza februártól bezárják tizenhárom áruházukat. A lépéssel egy időben félezer magyar munkavállaló kerül utcára, noha a kormány stratégiai partnereként nemrég még a munkahelyteremtést tűzte zászlajára a multinacionális társaság.
Nyugodjanak meg, akik esetleg aggódnának: marad még több mint kétszáz Tesco hazánkban. Sőt, a vállalat egyáltalán nem tervezi, hogy kivonul az országból, hiába üldözi állítólag hónapok óta a kormány. A mostani bejelentés pozitívuma egyébként az, hogy a tömeges leépítést ezúttal legalább nem hallgatta el a lánc. Ugyanis a 2008-as válság utáni években például úgy szabadultak meg háromezer dolgozójuktól, hogy az csupán az apró betűvel közölt cégadatokból derülhetett ki. A Tesco ma is gyakori vendége a munkaügyi bíróságoknak, és az is ismert, hogy az üzletlánc évekig elegáns helyen szerepelt a fogyasztók védelméért, a versenyjog tisztaságáért és az élelmiszer-biztonságért felelős hatóságok büntetési listáján. Arról is jelentek meg már becslések, hány ezer magyar kereskedőcsalád volt kénytelen más megélhetés után nézni, amíg a Tesco nálunk vezető pozícióhoz jutott.
Nigel Jones, a magyar leányvállalat vezérigazgatója azzal indokolta a mostani lépést, hogy ahhoz a kormány jogszabályai és drasztikus adóterhei vezettek. A Tesco szívhez szóló fizetett hirdetésekben üzente meg hárommillió magyar vásárlójának, hogy ezekben a viszontagságos időkben sem tervezik elhagyni az országot, mégpedig azért, mert szeretnek bennünket. Maradunk! – jelentette ki a lánc, és marad a többi nemzetközi hátterű vállalat is, dacára a kormány állítólagos nép- és multinyúzó döntéseinek. Sőt, hiába szólnak arról a – jellemzően ellenzéki – találgatások, hogy hamarosan más cégeknél is ezres nagyságrendben tizedelik a kereskedelmi dolgozókat, erre egyelőre semmi nem utal.
A Tesco Globál Áruházak Zrt. magyar és brit vezetői azt nem közölték a közvéleménnyel, hogy a tizenhárom üzlet bezárását az angliai anyacégnél folytatott botrányos pénzügyi tevékenység indokolta, ami miatt a luxusrepülőn közlekedő tulajdonosok osztaléka 2014 végére lényegében elmaradt. A brit vonalon egy százmilliárd forintnak megfelelő könyvelési csalás következtében fejek hullottak porba, miközben a vásárlók bojkottálni kezdték a Tescót. A múlt héten több mint negyven áruház bezárását, a beruházások leállítását és jelentős árcsökkentést jelentettek be Londonban. Az anyavállalat tehát meghúzta a nadrágszíjat, és utasította az európai „leányokat”, hogy építsék le a veszteséges vonalakat.
Ennek tulajdonítható az itteni üzletek bezárása, és emiatt szűnik meg például két Tesco-egység Csehországban is. Nem azért, mert nálunk vasárnaponként zárva lesznek az üzletek, vagy mert a Tescónak mostantól milliárdos összegben kell támogatnia az élelmiszer-biztonságot felügyelő hatóság munkáját. Kétségtelenül jól hangzik, hogy ilyen messzire is érhet a magyar kormány keze, mégsem igaz, hogy azért zárnak be boltokat Európa-szerte, mert nálunk évek múlva korlátozással illetik a veszteséges cégeket.
Márpedig a hétszázmilliárd forintos éves forgalmú lánc tavaly veszteséges évet zárt nálunk. Úgy, hogy a nyilvános mérlegadatokból kiderül: 2009 és 2013 között összesen 41,7 milliárd forintot vittek ki az országból.
