Amerika és a civilek

Az amerikai kormányzat egyes lépéseit bírálóknak átláthatóknak kell lenniük, különös tekintettel a civilekre.

Vannak jó civilek és rosszak. A jók általában egyetértenek a kormányzat céljaival, a rosszak viszont a hazától idegen érdekeket képviselnek, ráadásul finanszírozásuk átláthatatlan. Így gondolják ezt a világ egyes tájain, például az Egyesült Államokban. Anthony Gardner, az Európai Unióhoz akkreditált amerikai nagykövet meg van döbbenve azon, hogy Európában milyen kicsi a transzparencia a civil szervezetek mögött állókat illetően. Mert a tengerentúlon ez bizony nincs így, ott a kormányzat egyes lépéseit bírálóknak átláthatóknak kell lenniük, különös tekintettel a civilekre, okít egy lapinterjúban a diplomata. A civilek nemzetközi szintű védelmére eddig tudatos politikát építő Washingtont most azért kezdte zavarni az aktivisták kétes háttere, mert széles körű európai mozgalom indult a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről folytatott tárgyalások ellen.

Egyébként hétfőn kezdődött meg Brüsszelben az EU–amerikai szabad kereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló egyeztetések újabb, sorrendben immár nyolcadik fordulója. A tárgyalóasztalnál közel két évvel ezelőtt megkezdett erőfeszítések egyelőre nem hoztak áttörést, aminek a fő oka az, hogy az öreg kontinens politikai közvéleményének jelentős része aggodalommal tekint a tervezett ügyletre, s attól tart, megnyitja majd az utat a tőkeerős, globális szerepet játszó amerikai nagyvállalatok érdekeinek – környezet-, illetve fogyasztóvédelmi szempontokon átgázoló – európai érvényesítése előtt.

Egy, a szabad kereskedelmi egyezményt ellenző civil szervezetnek még tavaly ősszel egymillió aláírást sikerült összegyűjtenie. A kezdeményezők szerint a tervezett megállapodás bizonyos részletei szembemennek a demokráciával és a jog uralmának elvével. Kifogásolják azt is, hogy az általános deregulációról folyó tárgyalások átláthatatlanok. A világ politikájának irányításában terepet vesztő Washingtonnak most különösen fontos a szabad kereskedelmi egyezmény megkötése, ezért könnyen a „gonosz tengelyéhez” soroltak listájára kerülhet az, aki a megállapodást vitatja. Mert az ellenzők Amerika ellenségei. S mivel szép számmal vannak az európai civil szervezetek között olyanok, amelyeknek nem tetszik a nagy kereskedelmi összeborulás, s főleg a tárgyalási folyamat titkos jellege, Washingtonban „összeállt a kép”. Ezek a civilek nem azok a civilek. Az egyezségben ellenérdekelt hatalmak ügynökei ők, civil ruhába öltöztetett, lefizetett manipulátorok. Vélhetőleg az oroszok és a kínaiak emberei.

A kérdés akkor most már csak az, hogy ha Amerikában burkoltan vagy nyíltan meggyanúsíthatók azok az európai civilek, akik szembehelyezkednek a washingtoni kormányzat érdekeivel, akkor valójában kinek is üzent Obama tavaly szeptemberben, amikor a civil társadalmakra nehezedő nyomásról mint a demokrácia eszméjének aláaknázásáról szónokolt? Magyarországot említette a rossz példák között, de megelőlegezett önkritikát is gyakorolhatott volna. Gardner nagykövet nyilván nem a saját véleményének adott hangot, amikor az átláthatóság hiányát kifogásolva, tulajdonképpen a civileket pénzzel mozgató esetleges ellenérdekeltekre célzott. Nem kapott megrovást, s haza sem rendelték kijelentéséért. Érthető, hiszen csupán közvetítette azt a washingtoni álláspontot, amely szerint minden Amerikát bíráló külföldi civil szervezet finanszírozása legyen átlátható, de egyetlen állam kormánya sem „gyakorolhat nyomást” a transzparencia megkövetelésével a hatalmat kritizáló civilekre. Világos, nem?