A finnektől ránk származott dicsőség aztán elhervadt, a gyár bezárt, Magyarország pedig leírta a veszteséget. Súlyos számok voltak, arculcsapással egyenértékű felismeréssel, milyen aprócskák is vagyunk, ha egy mobilgyártó termelésének megszüntetése nemzetgazdasági jelentőségű bevételcsökkenést eredményez. Beduin barátom talán soha többé nem hall Magyarországról. De ne is a finnek gyára miatt halljon rólunk!
Talán egy nap a magyar vállalkozó is kalandozni fog. Aki most nagyon bátor, akár Nagyváradig, sőt Marosvásárhelyig is elmerészkedik. Tovább azonban már nehézkesen. Pedig mindenki ezt teszi, a szlovák és a horvát, nyilván nem beszélve a szinte a levegőben élő brit és amerikai vállalkozókról. Öntudatosan, ismerve saját erényeit és korlátait. Segítséget kapva hazája diplomáciájától, helybéli kapcsolataitól, de nem csak rájuk támaszkodva. Valami ilyesmi lenne a cél. Ehhez kell persze vállalkozóbarát környezet, állami segítség, de optimizmus is, bátorság s kereskedői fifika. Hogy ne csak keretek legyenek, hanem tartalommal is meg lehessen tölteni a külpolitikai-külgazdasági doktrínát.
Fél éve léteznek a keretek, most újra összegyűlt mintegy 120 nagykövet Budapesten, meghallgatni, merre is vezet tovább az út. Orbán Viktor pedig felvázolta az ideális nagykövet képét, aki magyarként, hazafiként tesz az ország érdekében, de ez nem a bajuszpödrésben nyilvánul meg, meg a sorscsapások feletti szomorkodásban, hanem új ötleteket hoz, új kapcsolatokat épít. Erősíti azt a hálózatot, amelyet magyar diplomáciának nevezünk, amely jól-rosszul, de mindig működött, amióta mi itt élünk a Kárpát-medencében. Az elvek szépek és követendők, de az ördög itt is a részletekben bújik meg.
A Külgazdasági és Külügyminisztériumban levezényelt átalakítások ugyanis nagyon sok felkészült, tehetséges és legfőképp tapasztalt diplomata távozásával jártak, a lehetőségek pedig ezzel egyértelműen beszűkültek. Az évtizedek alatt felépített bizalmi hálózatok egy részét elveszítettük, mert az embert kihagyták a számításból. A nagykövet hazafi, diplomata, de legfőképp ember, akinek vannak barátai, ismerősei, fontos és kevésbé fontos személyek. A nagy zajjal levezényelt külügyi átalakítás pedig károsította ezt a hálózatot. Magyarországnak új utakat kell keresnie új nagykövetekkel, akik remélhetőleg jól, elődeiknél is jobban megállják a helyüket, de azért mérget venni rá nem lehet. A kiadott utasításoknak megfelelően a magyar külképviseleteknek megkettőzött erővel kell hívniuk Magyarországra a külföldi befektetőket, s lehetőségeket ajánlani a magyar kereskedőknek és gyártóknak a külföldi bemutatkozáshoz. De ez csak pénz. Fontos része az életnek, de nem az élet maga. A külgazdaság oltárán nem szabad feláldozni a hagyományos diplomáciát, mert akkor nem jól képviseljük a magyar érdekeket.
De akkor sem, ha nem élünk a lehetőségekkel. A keletre vagy délre irányuló nyitást lehet bírálni, de annak létjogosultságát, sőt törvényszerűségét megkérdőjelezni tipikus köldöknézés. A világ ott kint van, oda kell menni, Ázsiába, Latin-Amerikába, a feltörekvő Afrikába. Soha senki nem fog segíteni Magyarországon történelmi vagy romantikus okokból, hanem csakis azért, mert ez áll érdekében. A nemzetközi politika nem kisasszonysport. Igaz, mi sem vagyunk kisasszonyok. Nem lehetünk azok.
