Vidám vasárnap

Végső soron még nyert is egy napot a kereskedelem a nemzeti ünnepre időzített szabad vasárnappal, mert az első, embereknek visszaadott hét végi pihenőnap valójában március 22-én jön el.

Csak azért nem kérdezték meg az ő véleményüket is, mert megesik velük olykor, hogy nem ismerik fel saját érdekeiket. Elég, ha a KDNP-frakció jónak ítél valamit, az a tömegeknek csak a javára szolgálhat. Kár lenne a tisztánlátást közvélemény-kutatással, népszavazással és más hasonló, kétes kimenetelű, költségigényes demagóg akcióval összezavarni. Szóval a lényeg, hogy az emberek visszakapják a vasárnapot. Az nem derül ki egyértelműen, hogy az emberek mely része élvezi igazán a parancsba adott szabadnap áldásait. A kereskedelem dolgozói-e, akik a munka nyűgétől szabadulnak meg, vagy a vevők tömege, akik a vásárlás gyötrelmeit halaszthatják másik napra. Mert a KDNP fényes elméi mindkét fél számára meghirdették a kegyelmet, mondván, minő csúnya, a haladó kapitalizmustól idegen gyakorlat az, hogy egyeseknek vasárnap is verejtékkel kell megkeresniük a betevőt, ám az sem válik a munkaalapú társadalom épülésére, hogy mások meg vásárolnak ilyenkor. Mennyivel szívhez szólóbb látvány lenne, ha vasárnaponként eladók és vevők kéz a kézben vonulnának a templomba.

Persze ne csak ilyen keresztény fundamentalista indokokat lássunk az intézkedés hátterében. Általában arra hivatkoztak, hogy a kereskedőcégek visszaélnek erőfölényükkel, s nem adják ki dolgozóiknak a törvény szerint járó pihenőnapot. A kiszolgáltatott dolgozók pedig féltik a munkahelyüket, és nem mernek tiltakozni. Ez minden bizonnyal így volt, meg így is van, félő, így is lesz. Ám a munka törvénykönyve nyilván pontosan előírja, hogy kinek mennyi pihenő- és szabadnap jár, azokat mikor veheti ki, a vezetőség mikor köteles kiadni neki. Ha pedig a munkatörvény szabályozza ezeket a kérdéseket, akkor úgy lehet biztosítani a munkavállalók jogait, hogy a hatóságok betartatják a törvényeket. (Állítólag a magyar hatóságoknak megvannak ehhez az eszközeik.) Az a megoldás, hogy néhány vagy éppen sok, de mindenképpen konkrét szabálytalankodó miatt szinte az összes üzletet bezáratják vasárnap, kifejezetten kollektív büntetésnek tetszik, ami minimum illetlenség mostanában itt, ezen a felvilágosultnak mondott földtekén. Nem mellékesen a magyar lakosság nagy többsége önállóan is képes eldönteni, mivel szeretné elütni a szabadidejét, még akkor is, ha a szabadidő eszméje az elidegenedés terméke.

Nem szóltunk még az intézkedés gazdasági következményeiről, bár a kormány szerint olyanok nem is lesznek. Mert – miként azt több miniszter és államtitkár is oly meggyőzően elmagyarázta – a vevők továbbra is ugyanannyi kenyeret, tejet, felvágottat, miegyebet fognak vásárolni. Legfeljebb egy nappal korábban, de a vasárnapi zárva tartás sem a boltok bevételére, sem munkaerő-gazdálkodására semmilyen negatív hatással nem lesz. A kereskedők azon állítása, hogy rövidebb nyitvatartási időhöz kevesebb személyzet szükségeltetik, tehát kénytelenek lesznek dolgozókat elbocsátani, csak feltételezés, a gyakorlatban biztosan nem így lesz. Az is nyilvánvaló, hogy az emberek nem fognak kevesebbet fogyasztani, így a boltok forgalmában sem lesz csökkenés. Bár ezen az alapon elegendő lenne, ha az üzletek csak heti egy órát lennének nyitva, akkor sem vásárolnának kevesebbet, viszont mennyivel többet pihenhetnének a vásárlók meg a kereskedők is.