A sakktábla két oldalán

A pénzügyi mentőcsomagok szegénységet garantáló megszorításokkal járnak, és szétzilálják az ország belső erőit.

Hogyan értelmezzük ezt a kontrasztot? Hol az igazság? A képeken vagy a szavakban? Görögország helyzetét évek óta a reménytelenség határozza meg, államadósságuk GDP-hez viszonyított aránya 180 százalék, ami óriási tehertétel. A pénzügyminiszter nem tudott megegyezni a hitelezőkkel, sőt, tegnap hajnalban már le is mondott, arra való hivatkozással, hogy Ciprasz őnélküle jobb eredményeket fog tudni elérni a tárgyalásokon. A nyugdíjasok nem vehetik ki csak pénzük egy részét, a turizmusból oly sokat profitáló ország kénytelen azt javasolni az odalátogatni szándékozóknak, hogy készpénzzel utazzanak, mert a bankkártyás felvétel bizonytalan stb.

Kérdés, reálisan elvárható volt-e, hogy az új baloldali kormány néhány hónap alatt megnyugtató változásokat érjen el? Amikor idén januárban győzött a Sziriza, már akkor is voltak, akik Ciprasz győzelme és a trojka elutasítása közé egyenlőségjelet tettek. „A görög nép egyértelműen szakított a megszorítások útjával, amit a(z uniós) trojka diktátumai kényszerítettek rá. Olyan új kormányt akar, amely teret biztosít a tisztességes politikának, és több társadalmi igazságosságot tesz lehetővé” – jelentette ki közvetlenül a választások után Gianni Pittella, az Európai Szocialisták frakcióvezetője.

Ciprasz hivatalba lépésétől kezdve tárgyalt az EU vezetőivel, az Európai Központi Bankkal, leült Merkellel és Hollande-dal, de tárgyalt Putyinnal is. Áprilisban az euróövezeti pénzügyminiszter-helyetteseket tömörítő munkacsoport azt kérte, hogy Görögország vizsgálja felül és dolgozza át reformjavaslatait. Júniusban egy német közgazdász, Hans-Werner Sinn azt látta megoldásnak, ha egy európai adósságkonferencián megállapodás születik a görög államadósság jelentős részének elengedéséről. De mást lát a közgazdász és mást a politikus: a precedensteremtés veszélyes játék.

Populista lenne Ciprasz, amiért Athénban kijelentette: „a görögök eltökélték, hogy saját kezükbe veszik a sorsukat”, s hogy a népszavazás résztvevőinek azt üzente, ha nemmel szavaznak, „a méltóság és a demokrácia” üzenetét küldik el Európának? Azt kell megértenünk, hogy bizonyos dolgokból egy ország vezetője nem engedhet. Közel a pénzügyi összeomlás? Annál kevésbé.

Ez a logika persze egy közgazdásznak hajmeresztő lehet. De a sikerre vezető politikai döntések jóval összetettebbek, mintsem hogy csak a fiskális józanság irányítaná őket. Ciprasz és az EU egy sakktábla két oldalán vannak. Mit engedhet meg magának Görögország? Mivel semmit, játéktere ettől kicsit kitágul Ciprasz tisztában van azzal, a görögök pedig hisznek neki (meg a szemüknek), hogy a trojka segítségének elfogadása eljegyzést jelent a kiszolgáltatottsággal. A pénzügyi mentőcsomagok szegénységet garantáló megszorításokkal járnak, és szétzilálják az ország belső erőit.

A görög kormányfő a referendummal megerősítést kapott. Hogy ki kell-e majd lépnie az eurózónából, vagy sem, hogy a görög adósság egy részét végül is elengedik-e, hogy az ország talpra állhasson, vagy nem, az ma még kérdés.

De az EU-ban pontosan tudják, hogy ha Görögországot nem sikerül bent tartani, az az egész unió csődje is.