Technika rossz kézben

Az MH370-es esete is rávilágít: minden okostelefonnal rendelkező ember globális médiaforrás, -munkás és -szereplő.

Újfent a címlapokra került a 18 hónapja eltűnt, Kuala Lumpurból Pekingbe tartó malajziai Boeing 777-es utasszállító gép esete. A repüléstörténet egyik legnagyobb rejtélye aprónyit talán közelebb került a megoldáshoz azzal a kormányfelület-darabbal, amelyet az elmúlt héten találtak meg a francia fennhatóság alá tartozó Réunion sziget partjainál, az óceán ellenkező oldalán. Azt már kétséget kizáróan tudjuk, hogy az alkatrész ugyanolyan géptípushoz tartozik, amilyen az eltűnt MH370-es járatot is repülte, ahogy azt is, hogy errefelé eddig csak egyetlen Boeing 777-es veszett oda. Logikailag tehát megvan az egyezés. A napokban a franciaországi Toulouse-ban elvégzett vizsgálatok alapján pedig minden kétséget kizáróan (szériaszámok alapján) bizonyítást nyerhet, hogy az adott géphez tartozott-e a roncsdarab.

Tengeráramlási modellek alapján a megtalálás helyszíne egybevág a roncskutatók eddigi elméletével, amely egy Ausztráliától nyugatra, észak–déli irányban elterülő sávban feltételezte az útvonaláról nem sokkal a felszállás után letért utasszállító lezuhanásának helyszínét. A réunioni roncs innen úszhatott el több ezer kilométer távolságba a Madagaszkártól keletre fekvő szigetre.

Az MH370-essel kapcsolatban az elmúlt másfél évben számos felelős és számtalan felelőtlen nyilatkozat, spekuláció jelent meg, így az áldozatok és hozzátartozóik érdekében le kell szögezni: a megtalált alkatrész messze nem garancia a rejtély megoldására, az elveszett rokonok, barátok, illetve holttestük előkerülésére. Most csupán egyetlen mozaikdarabbal van több a birokunkban annál, mint amivel eddig rendelkeztünk. Ám ahogy a rejtély megoldásának, a tragédia feldolgozásának eddigi stációi alkalmával, most sem lehet nem rámutatni két fontos tényezőre.

Ami az elsőt illeti, az MH370-es esete is rávilágított, hogy a korszerű technikának hála minden okostelefonnal rendelkező ember globális médiaforrás, -munkás és -szereplő lett. Az információs töredékek szűretlenül, feldolgozatlanul és ellenőrzés nélkül keringhetnek világszerte. Rengeteg hamis remény, idegeskedés, tévképzet és döntés köthető ehhez a jelenséghez, amely a többszörös, késleltetés és csillapítás nélküli visszacsatolások révén sokszor öngerjesztő viselkedést is mutat. A hagyományos médiumoknál meglévő ellenőrzési, felügyeleti funkciók híján mindez még sok gondot okozhat az emberiségnek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egy igazán nagy, százezreket vagy milliókat érintő kataklizma, tömegkatasztrófa esetén a kommunikációs kapacitások korlátozottsága egyelőre gátat szab neki. De nem örökre, így ezzel foglalkozni kellene az illetékeseknek.

Az előbbivel szemben az MH370-es tragédiája arra is rámutatott, hogy amíg a technikai eszközöket remekül tudjuk arra használni, amire nem valók (pánikkeltés, hamis reménykeltés, múló értékű hírversenygyőzelem), addig el is tudjuk felejteni őket, vagy profithajhász céllal lemondunk róluk, ha igazán fontos ügyről van szó. Az igazi skandalum ugyanis az, hogy az interkontinentális, hosszú távú járatok, a több száz embert szállító gépek mindegyike nincs még állandó kétoldalú adatkapcsolatra alkalmassá téve és kötelezve. Ez a technológia nem olcsó, de jó ideje rendelkezésre áll, jogos elvárás hát, hogy az érintett társaságok éljenek vele, költsenek rá – a hatóságok ezt elő is írják. Ha a maláj Boeing folytatott volna ilyen, személyzettől és utasoktól független, automatikus rendszer-kommunikációt, nem kellene újra és újra feltépni a sebeket, amikor egy-egy önmagában megoldást nem hozó roncsdarab partra sodródik valahol.