Mindez persze egyszerű földi halandónak nem kell, hogy sokat jelentsen, hiszen az ipari termelés szintje nem köszön vissza a tej vagy a kenyér árában. A statisztikai adatokat nagyítóval bogarászó hitelezőknél ugyanakkor gyorsan megugorhatnak a kamatok, amit végső soron az adófizetők állnak. Azt pedig csak az alacsony vérnyomású olvasóinknak javasoljuk, hogy belegondoljanak: az állam olyan cégnek, az Audi Hungáriának folyósított az elmúlt négy évben 48 milliárd forintos támogatást, amely jórészt kizárólag csalások árán eladható terméket állított elő. A tisztességtelenség – főleg, ha jóhiszeműen kínált állami ösztönzéssel és bagóért megszerezhető munkaerővel párosul – szemlátomást jól jövedelmez, az Audi ugyanis 900 milliárd forintos osztalékot fizetett idén a részvényeseknek.
Félreértés ne essék, az autóipar iránti állami elköteleződéssel önmagában nincs gond. Azzal viszont van, hogy az elmúlt években nem sok kormányzati lépést láthattunk az autóipartól és az exportpiacoktól való függőség csökkentése érdekében. S ha már járműgyártás, jegyezzük meg azt is: van alternatíva, hiszen a német óriáscégek támogatásának töredékéért, ráadásul uniós források felhasználásával akár a hazai buszgyártó cégeket is helyzetbe lehetne hozni, például a küszöbönálló Volán-beszerzések során.
