Válogatott autonómiák

Bárhogy is alakuljon a katalán helyzet a voksolásnak van egy nagy tanulsága.

Rekordrészvétel volt vasárnap a katalán választásokon: az 5,5 millió választásra jogosult polgár 77 százaléka jelent meg a szavazófülkékben. A sajtóbeszámolók szerint a voksolóhelyiségek előtt egész nap hosszú sorok kígyóztak.

Az ott dolgozók és maguk a szavazók is mind azt mondták, hogy választáson ennyi embert még nem láttak Katalóniában – volt, ahova póturnákat kellett kiszállítani. Az önálló Katalóniáért küzdő pártok győztek, de győzelmük nem egyértelmű. A közel végleges eredmények szerint a Junts pel Sí (Együtt az igenért) függetlenségi párttömörülés nyerte a katalán regionális parlamenti választásokat. A szavazatok 98 százalékos feldolgozottságánál a Spanyolországtól való elválást szorgalmazó győztes erő a voksok 39,6 százalékát kapta és 62 helyet szerzett a katalán parlamentben (az előző ciklusban egyébként 71 helyük volt), de nem jutott abszolút többséghez a 135 tagú törvényhozásban. Mivel egy másik függetlenségpárti erő is bejutott (a Népi Egység a szavazatok 8,2 százalékával tíz képviselői helyet szerzett), így koalíció esetén meglehet az abszolút többség, ez azonban nem jelenti az, hogy a függetlenségpártiak megszerezték a voksok ötven százaléka plusz egy szavazatot.

Ebbe kapaszkodnak az ellenfelek: szerintük vasárnap a többség az elszakadás ellen szavazott. Hasonlóan gondolkodik a központi spanyol kormány is: az EFE hírügynökség jelentése szerint a kormányzó konzervatív Néppárt szóvivője Madridban kijelentette, hogy folytatni fogják „a törvényesség garantálását”, és meg fogják védeni Spanyolország egységét (egyébként a konzervatívok nagyot buktak a választásokon, hiszen nyolc mandátumot veszítettek az előző ciklushoz képest, és csak az ötödik helyen jutottak be a katalán törvényhozásba).

Idén még általános választásokat is tartanak Spanyolországban, így kiemelt figyelem övezte a vasárnapi voksolást. José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter is beszállt a kampányba, hiszen a múlt héten Barcelonában arról beszélt, elvesztik a spanyol állampolgárságukat a katalánok, amennyiben a tartomány elszakad Spanyolországtól. – Ha valaki elhagy egy országot, akkor elhagyja azokat a jogokat is, amelyeket az az ország biztosít a számára – mondta a politikus, nem emlékezve jól a spanyol törvényekre, melyek szerint aki Spanyolországban született, az akkor is megtarthatja állampolgárságát, ha másik országban él, és ezen az alapon járnak neki az uniós jogok is.

2014 szeptemberében a skótok dönthettek országuk függetlenségéről. Ezen is részvételi csúcs született, ugyanis a szavazásra jogosultak 84,59 százaléka jelent meg az urnáknál! Igaz, itt egyértelműen eldőlt, a voksolók mit szeretnének, hiszen tíz és fél százalékkal győzött a nem, vagyis Skócia maradt az Egyesült Királyságban.

Bárhogy is alakuljon a katalán helyzet, mindkét rekordrészvételt hozó voksolásnak van egy nagy tanulsága: a választópolgárok döntő többségét érdekli a nemzeti autonómiáról vagy függetlenségről szóló közvita, és véleményét kész szavazat formájában is elmondani. Ennek fényében elgondolkodtató, hogy például a romániai magyarság vagy azon belül a Székelyföld autonómiájáról jelen pillanatban még beszélni sem lehet, mert Bukarest azonnal revizionizmust kiállt és alkotmányellenségről szónokol, ugyanakkor nyíltan kiáll Moldova és Románia egyesülése mellett.

Érdekes helyzet ez Európában: ami szabad a skótoknak és a katalánoknak, az szóba sem jöhet a székelyeknél.