Az új miniszter

Lázárral ellentétben Rogán tartózkodik a generációváltás tényét a régiek arcába vágni.

Régóta tudható volt, hogy – előbb-utóbb, így vagy úgy – Rogán Antal tagja lesz Orbán Viktor kormányának. A Fidesz ifjúsági szervezetéből érkezett, vitán felül felkészült, ambiciózus, a bulvármédia világában otthonosan mozgó politikus kipróbált, rutinos parlamenti képviselő, aki irányított már (vesztes) kampányt, fővárosi kerületet és kormánypárti frakciót. Legújabb megbízatása újabb lépés afelé, hogy a miniszterelnök az alapítók, a kollégiumi társak helyett a Fidesz második vezetői generációjára támaszkodva vigye keresztül az akaratát. Lázár Jánossal ellentétben Rogán Antal tartózkodik attól, hogy a generációváltás tényét a régi gárda képviselőinek arcába vágja, akik közül a legerősebb pozíciót Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter birtokolja. Rogán simulékonyabb személyiség, mint riválisa, a Miniszterelnökséget vezető miniszter; ügyel arra, hogy ne tegyen vagy mondjon olyat, amiből bárki arra következtethetne, hogy nem lojális feltétel nélkül a miniszterelnökhöz.

Tavaly, a Fidesz–KDNP újabb győzelme után sokan arra számítottak, hogy Rogán miniszterként folytatja, egy gazdasági csúcstárca lehetséges vezetőjeként került szóba a neve. Sokak szerint a vitatható belvárosi ingatlanügyek jól időzített tálalása akadályozta meg akkor a kinevezését. Akár így volt, akár nem, most a letelepedési kötvényekhez kapcsolódó, offshore-szerű ügyletek – amelyekhez a parlament gazdasági bizottságának elnökeként asszisztált – nem jelentettek akadályt. Az Országgyűlés a héten megszavazta az új tárca, a Miniszterelnöki Kabinetiroda létrehozásáról szóló indítványt, amiről a kormányfő a kancelláriaminiszterrel folytatott konzultáció után, az első tervet módosítva hozott döntést, de ez a kompromisszum aligha ellentétes eredeti szándékával. Rogán Antal a kormányzati munka általános politikai koordinációjáért felelve testközelből segíti Orbán Viktor munkáját.

Adja magát az értelmezés: Lázár János és Rogán Antal hatalmi küzdelmének egyik állomásaként jön létre egy új minisztérium államtitkárokkal, jelentős apparátussal, eddig nem létező kiadási tételként a költségvetésben. Miközben Lázár – egyelőre magánál tartva a csütörtöki tájékoztatókat, amely feladatot szemmel látható élvezettel lát el – továbbra is a napi kormányzati ügyek, az államigazgatás működtetésének és vágyott átalakításának fő felelőse, Rogán minisztériumának hadrendbe állításával lecsupaszított formájában tárul elénk az úgynevezett politikai kormányzás modellje. Aminek lényege a legfőbb politikai akarat áterőltetése minden akadályon, illetve ezzel összefüggésben a kommunikáció primátusa a kormányzásban. Amikor az ellenzők propagandaminisztériumról beszélnek, akkor nemcsak túlzó és méltánytalan, de félre is visz a Goebbels-féle náci modellre való sanda célozgatás. A médiapiac befolyásolásának szándéka az állami hirdetések elosztásának központosításától új sajtótermékek aládúcolásáig csak folytatása, továbbfejlesztése egy rossz magyar hagyománynak. A sajtó politikai kontrolljának igénye túlélte a Kádár-kort, e tekintetben a rendszerváltás nem jelent cezúrát. A habkönnyű bulvártól az autonómiája maradékától is megfosztott közmédiáig számtalan csatornán keresztül dől a kormánypropaganda, e sokszólamú kórust vezényli majd az új miniszter, illetve a kormány hivatalos megbízás nélküli tanácsadója.

Akárhogy is, nagyon rossz az üzenete annak, hogy a kommunikációra külön minisztérium alakul, miközben az oktatásnak, a kultúrának vagy az egészségügynek csak államtitkárság, a környezetvédelemnek még az sem jutott.