Az Országgyűlésben a napokban a korrupcióról lefolytatott vitanapon ilyen gyanús és ehhez hasonló, a mindennapokból vett példákat csak elvétve említettek. Az ülésen a megszokott adok-kapok zajlott: a kormánypártok Kovács Bélát emlegették (akit szerintük nyilván az oroszok vesztegettek meg valami homályos célból) és Hiszékeny Dezsőt, aki XIII. kerületi alpolgármesterként került a vádlottak padjára. Bár az ellenzék a társadalom szélesebb rétegeit érintő témákkal, Andy Vajna kaszinóival és a trafikmutyival példálózott, az eszmecseréből mégis a kormányoldal jött ki jobban, már csak azért is, mert többször és hosszabb időkeretben mutathatták be kommunikációs arzenáljukat. Persze az lett volna a hiteles, ha az elszámoltatás jegyében a bírósági ítéletekkel tudtak volna érvelni.
Az állami cégek vezetői ugyanúgy, mint máshol a világon, megint felvehetik a menedzserfizetésüket. A módosabb politikusok is meg tudnak spórolni havi tízmillió forintot, és a pártok is államháztartási tételeket képesek költeni az emberek manipulálására világszerte. Háborogni ezeken lehet, de ezek a dolgok nem magyar sajátosságok, még ha ez nem is vigasztal bennünket. Amikor viszont már az átlagpolgár is egy gyaloggá válik a korrupciós sakktáblán, és tervezni, moccanni sem nagyon mer, nehogy egy meginduló tiszt levegye, akkor elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy talán új partit kellene kezdeni. A korrupciós probléma ugyanis már régen nem csak a hatalom közvetlen környékén van jelen; a rokonok és szomszédok közöttünk vannak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!