A pénz beszél

2010 óta az egyik (ha nem a legnagyobb) vereségét szenvedte el az Orbán-kormány.

Láthatólag végtelenül kínos pillanatokat okozott tegnap Lázár János számára annak – az elvileg diadalittas hírnek – a bejelentése, hogy Magyarország megállapodott a Norvég Alappal, így folytatódhatnak a másfél éve felfüggesztett kifizetések. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a többórásra nyúlt kormányinfón alig egy percet szánt arra, hogy hivatalosan is közölje, olyan „konstruktív megállapodást” kötöttek, amely lehetővé teszi, hogy az előző uniós ciklusban bent ragadt, 37–40 milliárd forintnyi támogatás kifizetését 2017-ig meghosszabbítsák. Pedig jól előkészítették számára a terepet a „nagy bejelentéshez”. Helyettese egy nappal korábban – minő véletlen, a korrupcióellenes világnap alkalmából rendezett konferencián – már kikotyogta a megállapodás hírét. Csepreghy Nándor kedélyesen azt is hozzátette, ezzel „lelőtte a másnapi kormányzati sajtótájékoztató poénját”. Ismerve a szoros gyeplőn tartott kormányzati kommunikációt, abban valójában nem fordulhat elő semmilyen kibeszélés, és végképp nincsenek előre lelőtt poénok. Ellenben vannak száraz, patikamérlegen kimért mondatok, amelyek hatását mindig előre megtervezik. Így történhetett a Norvég Alap esetében is: kommunikációs sikerként kellett (volna) eladni a súlyos politikai kudarcot.

Lázár János azonban okos ember. Nagyon jól tudja, hogy nincs itt szó semmiféle sikerről. Sőt, 2010 óta az egyik (ha nem a legnagyobb) vereségét szenvedte el az Orbán-kormány. (Miközben a migránsügy hazai és nemzetközi kezelésében sorra aratja le a kommunikációs babérokat.) Ahhoz, hogy hozzájussunk – az Európai Gazdasági Térséggel (EGT) történő megállapodás alapján egyébként is járó – több tíz milliárd forinthoz, Lázáréknak kapitulálniuk kellett. Ugyanis azt a célt, hogy a kormány felügyelete alá kerüljön a norvég pénzek elosztása, olyannyira nem sikerült elérni, hogy minden maradt a régiben. Vagyis nem sikerült izomból lenyomni sem Norvégiát, sem az EGT-t, sem az Európai Uniót. Egyedül annak örülhetünk, hogy nem veszett el végleg ez a több tíz milliárd forint. Pedig a kormány, azon belül a Miniszterelnökség és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is sokat „tett” ennek érdekében

A „pénz beszél” örök érvényű igazsága mellett azonban érdemes kiemelni két halkabb kormányzati megszólalást, amelyek arra utalnak, hiába ment korábban fejjel a falnak a kabinet, mégsem adja fel a civilek elleni harcot. Csepreghy szerdán leszögezte: a kormánynak továbbra is az a véleménye, hogy egyes civil szervezetek szabálytalan módon részesülnek támogatásban az alap révén. Szerinte a megállapodás ténye azonban azt tükrözi, hogy Magyarországon megfelelően működnek a jogérvényesítési mechanizmusok, és a kormány tiszteletben tartja a jogszerűség követelményét. Utóbbival kapcsolatban emlékeztetném az államtitkárt: miután megírtuk, hogy lezárták a nyomozást az Ökotárs-ügyben, éppen a Miniszterelnökség által felügyelt Kehi élt panasszal a megszüntetés ellen. Vagyis miközben a kormány Brüsszelben lehajolt 40 milliárdért, addig itthon azért lobbizott, hogy folytatódjon a büntetőügy. Nem túl elegáns

A Miniszterelnökség vezetője pedig arra tett tegnap egy halk utalást, hiába a megállapodás, Magyarország nem adja fel, hogy a jelenlegi ciklusban átvegye a civil pénzek feletti ellenőrzést. Ez sem elegáns. De a jelenlegi, időnként talán ibizai klubokban megálmodott kormányzati kommunikációt már rég nem az elegancia működteti, hanem a folyamatos harc. Ahhoz pedig pénz kell. Néha még a norvégoké is.