Európát megőrizni az európai vezető hatalmak elsőrendű kötelessége. Fontosabb annál, mint az egész világ menekültjeit befogadni – így írt a Die Welt, korábbi önmagát meghazudtolva, január 21-én. A cikk végre Magyarországot sem úgy említi, mint renitens államot, amely meg sem érdemli, hogy uniós tag lehessen. Hanem az Európáért felelősséget érző országok között sorolja fel, amelyeknek a migránskérdésben Berlinhez képest, meglehet, európaibb a véleményük. A magyar kormány a veszélyről azt mondja: veszély, a kerítésről – ellentétben az osztrákokkal – nem állítja, hogy az csak egy „kapu, oldalsó szárnyakkal”, hanem néven nevezi: kerítés, és a terrorista merényletekről mint nálunk is megtörténhető bűncselekményekről beszél. Viszont minél súlyosabbnak tartja a kormány a terrorveszélyhelyzet lehetőségét, annál inkább meg kellene nyernie az ellenzéket céljai eléréséhez.
Nincs benne semmi meglepő, hogy az ellenzéki pártok nem fogadták el az alaptörvény módosítására vonatkozó kormányjavaslatot. De nem egyformán viszonyultak a tervhez. A Simicskó István honvédelmi miniszter által összehívott január 12-i ötpárti egyeztetésen az MSZP nem vett részt. Inkább csípőből lőtt, és diktatúrát kiáltott. Tóbiás József komolytalanná tette saját pártját, mikor levélben érdeklődött arról, „mi teszi indokolttá az egyeztetést”. (Tényleg, mi is? Hiszen Árkádiában béke honol.) A pártelnök figyelmébe ajánljuk a Nemzetközi Valutaalap által becsült adatokat az idei migránsáradatról: négymillió személyi okmányok nélküli menekült várható Európában.
A Jobbik egyetértett a terrorveszélyhelyzet bevezetésével, de a különleges jogrend meghirdetéséhez négyötödös parlamenti felhatalmazást javasolt, és minden egyes pont alapos végigtárgyalását. Az LMP szerint az alaptörvény most is alkalmas mindenféle veszélyhelyzet kezelésére. A 60 napot mindegyik ellenzéki erő sokallta, erre vonatkozóan a kormány egyeztetési készséget mutatott.
Nem kellene az egyeztetés göröngyös útján megtorpanni. A bölcs mindazzal tárgyalóasztalhoz ül, akinek épkézláb javaslata van. Tárgyalni kell azzal, aki konstruktív, megbélyegezni pedig senkit sem kellene. Az ellenzék támadási módszereivel a kormány nem élhet. Ők folytathatnak megbélyegző hadjáratot, a kormány nem. A kormány nem lehet bosszúálló. Nem stigmatizálhat, nem söpörhet el, nem ítélkezhet. Meghatározhat, megengedhet és korlátozhat, ha a jog lehetőséget ad rá, de az ítélkezéstől tartózkodjék, és lehetőség szerint még a véleménynyilvánítástól is. Nagyvonalúság nélkül a hatalom idegességet és meghatározhatatlan ideiglenességérzetet kelt. A függőséget a bölcs hatalom nem fokozni, hanem kiegyenlíteni igyekszik.
