Kínában a harmadik hely is tragédia, mindegy, mit mond a magyar szövetségi kapitány

Négy válogatott van, amely 1986 óta minden női kézilabda-világbajnokságon részt vett. A Koreai Köztársaság, Norvégia és Románia mellett Kína a negyedik ilyen csapat, bár utóbbi az elmúlt öt vb-n egyetlen csoportmérkőzést sem nyert. A világ második legnépesebb országának női együttese a következő hetekben a jövő év végi magyarországi vb-szereplését is bebiztosíthatja az almati Ázsia-bajnokságon. A szövetségi kapitányi poszton ezt Zsadányi Sándor segítheti elő, a mindössze 33 éves magyar kézilabdaedző az elmúlt bő egy évben máris több fronton bizonyított Kínában. Interjú.

Zsadányi Sándor a vb-re is kijuttatná a kínai női kézilabda-válogatottat Fotó: IHF/Anze Malovrh

– Pedig Kína szövetségi kapitányaként akár Budapesten a magyar válogatott ellen vívhatna egy világbajnoki mérkőzést jövő decemberben.
– Ez nagyon is csábító, szakmai szemmel kiváló lehetőség, de az még bő egy év, és magánéleti oldalról kicsit ódzkodom tőle. Amikor kimentem Kínába, volt rajtam kívül egy-két európai szakember a csapatnál, mostanra viszont egyedül maradtam, és elég nehezen bírom a kinti életet. A válogatottnál van mellettem egy angol–kínai tolmács, aki segít, de amikor nem kézilabdapályán vagyok, akkor alig tudok valakivel kommunikálni, pláne mert szinte senki nem beszél angolul. Plusz a kulturális jegyeket is lehet érezni: szinte mindenki nagyon zárkózott és szégyenlős, és még a stábtagokkal és a játékosokkal is nehéz megfelelő kapcsolatot kialakítani. Amikor a folyosón egymással szemben sétálunk, inkább lesütik a szemüket, és megpróbálnak úgy tenni, mintha ott sem lennének. Az a viselkedés érződik rajtuk, hogy ők csak azért születtek meg, hogy csendben dolgozzanak és tűrjenek. Ezt az évtizedek-évszázadok óta látott hozzáállást pedig szinte lehetetlen megváltoztatni, ahogyan a magyar kultúrát is feleslegesnek érzem összehasonlítani a skandinávval, ha már kézilabdáról beszélünk. Elvégre máshogy szocializálódtak az emberek az egyes helyeken.

– A kínai konyha legalább elnyerte a tetszését?
– Nem, sőt azzal talán még nehezebb szembesülni. Egyrészt nagyon szeretem a magyar gasztronómiát, másrészt nem igazán vagyok nyitott másra, főleg az egzotikusabbra. A helyi büfékben sokszor meg sem bírom kóstolni az ételeket, miután megcsapják az orromat az illataik, pedig nem tartom magam finnyásnak. Persze, így is megoldom, vittem ki magammal Magyarországról fűszereket, és olyan boltokat keresek, ahol itthon is elérhető élelmiszereket is könnyű találni. Ez Pekingben egyszerűbb, mert ott van európai negyed olcsó árakkal, vidéken viszont már extra kihívást jelent. Bár a fővároson belül is olyan hatalmasak a távolságok, hogy ott sem könnyű eljutni egyik pontból a másikba. Legközelebb a karácsonyi ünnepekre tudok hazautazni, akkor majd ismét tudok csakugyan finom ételeket enni.

Zsadányi Sándor a kínai kézilabda különlegességeiről

– Az egész kínai lehetőség onnan indult, hogy 2023-ban a NEKA edzőjeként a magyar női U19-es bajnokságban találkozott az ott szerepelt kínai juniorválogatottal. Hogyan jöhetett létre egy ilyen mérkőzés?
– Kínában nincsen valódi bajnokság, mert túl kevés együttes és túl nagy távolság van. Tartományi csapatok évente néhányszor pár napig találkoznak egymással, de ennyi, ezért is vannak együtt a megszokottnál több ideig a válogatott tagjai. És ezért próbálták a tehetséges fiatalokat rendszeresen játszatni, így a jó diplomáciai kapcsolat útján megtalálták Magyarországot. Szuzana Lazovics vezette akkor a gárdát, aztán amikor ő az Alba Fehérvárhoz került, Siti Beáta segítségével megpályáztam a kínai posztot. A kapcsolat azóta is megmaradt: idén augusztusban például Lazovicsék Kínában edzőtáboroztak velünk több héten keresztül.

A sencseni Free Sky 116. emeleti kilátószintjén, 547,6 méteres magasságban. Fotó: Zsadányi Sándor

– Mi lehetne a megoldás, hogy Japán és a Koreai Köztársaság női felnőttbajnokságának és -válogatottjának szintjére elérjenek a kínaiak is?
– Meggyőződésem, hogy amíg nem lesz sokkal több csapat vagy pénz ott a sportágban, ezt nem is nagyon lehet megreformálni. Az alapokat kéne megerősíteni: egyre több gyermekkel megszerettetni a kézilabdát, ezáltal egyre több utánpótláscsapat jöhetne létre, és azokból később felnőttegyüttesek születhetnek. Most azonnal a felnőttek között nem lehet csodát tenni, sokkal inkább az utánpótlásba kéne fektetni. Ezt azonban nehezen értik meg a szövetségnél: ott a kultúrájukból adódóan, az ősi gondolkodásmód szerint azonnal akarnak eredményt elérni. Amikor szeptemberben papírforma szerint a két fő rivális mögött „csak” harmadikok lettünk az Ázsia Játékokon, azt szinte tragédiaként fogták fel, és a szerintük túl kevés edzésnek is tulajdonították a Japán elleni vereséget. Pedig amíg a kínai keretben nincs légiós, addig a japánoktól sok tehetség Európában játszik, ezáltal nyilván sokkal nagyobb tudást és tapasztalatot szereznek klubszinten.

– Nyáron tettek egy nagy lépést a szebb jövő felé. A hazai rendezésű junior vb-n minden idők legjobb eredményét elérve 14. lett a rendkívül fiatal kínai csapat az Ön irányításával, majd szinte ugyanazokkal a játékosokkal a romániai ifjúsági világbajnokságon a még bravúrosabb hetedik helyet érte el Kína.
– Ami még fontosabb, hogy ezzel népszerűbbé is vált a sportág. A mi vb-nk Csincsungban volt, ahol nincs is kézilabdacsapat, mégis minden mérkőzésünkön telt ház, vagyis majdnem ötezer néző volt. A játékosok pedig bizonyították az alázatukat és a fejlődési vágyukat, és bár sajnáltam, hogy az ifjúsági vb-n már nem én vezettem azokat a játékosokat, akikkel hetekkel korábban a juniorok közt versenyeztem, nagyon örültem a romániai szereplésüknek. A munkamorál remek, és utánpótlásban egyértelműen Japán és Dél-Korea előtt jár Kína. Ezt kéne megtartani, a fiatal generációt jól menedzselni, és akkor néhány éven belül a felnőttek között is le lehetne győzni a másik két együttest.

– Nemrég rendezték az Ázsia Játékokat, november végén rajtol az Ázsia-bajnokság, majd jövőre az ázsiai olimpiai selejtezőtornára kerül sor. Ilyen rövid idő alatt lehet csodát csinálni a kínai felnőttválogatottal?
– Aligha. A bronzérmet és a vb-részvételt jó lenne kiharcolni a kontinenstornán, de ennél fényesebb medálban nem igazán lehet reménykedni. Talán már Almatiban is szorosabb találkozót tudunk játszani a japánokkal és a dél-koreaiakkal, majd az olimpiai kvalifikáción is ez lehet a cél, a legyőzésüket azonban még nem szabad elvárni. Ami viszont pozitívum, hogy rövid időn belül többször is összecsaphatunk a földrész két legjobbjával, hiszen ez is segíti a fejlődésünket.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Asian Handball Federation (@ahf__official) által megosztott bejegyzés

– Kína női válogatottja 1984-ben olimpiai bronzérmes volt. A szavai alapján ugyanakkor a következő Los Angeles-i olimpia résztvevői között nehéz elképzelni a csapatot.
– Mivel az ázsiai selejtezőtornáról csak egy csapat jut ki, valóban, hiszen az esetleges, európai riválisokat is jócskán tartalmazó pótselejtezőről majd még lehetetlenebbnek tűnik a kijutás. De ezt is próbálom jelezni a kínai szövetség felé: a reális cél inkább a 2032-es brisbane-i olimpia lehetne, hiszen a mostani fiatalok addigra érnek be igazán. Az már más kérdés, hogy az ott dolgozóknak csak a jelen a fontos, még csak a néhány héttel későbbi jövővel sem akarnak vagy tudnak foglalkozni, sőt a sporttudomány és az állapotfelmérési adatok sem érdeklik őket. Ahogyan az is gond lehet, hogy az Egyesült Államokban és Ausztráliában annyira nem ismert a kézilabda, hogy a következő két ötkarikás játékokon alig várható néző a csarnokokban, így a sportág ebből a szempontból is nagy megpróbáltatások előtt áll.

– A férfiaknál mennyire elképzelhetetlen hasonló kínai előrelépés?
– Ahogyan én látom, gazdasági oldalról nincs különbség a kínai kézilabdában a nők és a férfiak között, a feltételek innen nézve egyenlőek. De amíg a nőknél Japánon és Dél-Koreán kívül nincsen más magas színvonalú ázsiai rivális, addig a férfiak közt Bahrein, Katar és Kuvait is ott van még, úgyhogy jóval nehezebb kontinensen belül is az élvonalba kerülni. Világszinten pedig pláne, elvégre a férfiaknál mostanában a gyengébb európai nemzetek simán nyernek a legjobb ázsiai csapatok ellen is, a nők között azonban például a tavalyi vb-n Japán legyőzte Horvátországot és Svájcot, majd döntetlent játszott Magyarországgal. A fejlődés azért látszik Dragan Djukicséknál is, csak ott sem mostanában várható jó kínai szereplés.

– A nemzetközi szövetség nyár végén több ázsiai országban is tartott B licences edzői tanfolyamot. Kínában 39-en vettek rajta részt, közöttük 13 nő volt, és utóbbiak mindegyike egykori válogatott játékos.
– Az elmúlt években több tapasztalt, nagyobb szakértelemmel bíró európai edzőt is hívtak Kínába, akik hozzám hasonlóan nehezen, de próbálnak hatékony változásokat elérni. Ám hosszabb távon az az egészséges, ha helyi szakembereket is alkalmaznak, úgyhogy ez a képzés mindenképpen hasznos. Az nyilván nem véletlen, hogy elsősorban egykori játékosok szerettek volna tovább fejlődni, és örömteli, hogy a pályán megszerzett tudást szeretnék más szemszögből is átadni az utódjaiknak.

A magyar és a kínai válogatottak párharcai

– Az elmúlt hónapokban az U20-as, az U18-as és az U16-os női vb-n is játszott Kína Magyarországgal. A junioroknál a 13. helyért a magyarok, az ifjúságiaknál a középdöntőben szintén a magyarok, majd ott a hetedik pozícióért a kínaiak, míg a legkisebbeknél az elődöntőben ismét a magyarok nyertek. Miként élte át az egyes mérkőzéseket?
– Nekem nagyon különleges volt a magyarokkal összecsapni Kínában, a kínaiak kispadján úgy, hogy a túloldalon több egykori játékosomat, illetve a szakmai stábból Bohus Beátát és Laluska Balázst is jól ismerem. A tízgólos vereség ellenére nagy élmény volt, ahogyan látni azt is, hogy Romániában az ifjúságiak között másodszorra már az addig általam edzett kínaiak győzni tudtak, és csodás hetedik helyet értek el. Az U16-os korosztályt nem igazán ismerem egyik országban sem, mert egyiküket sem volt szerencsém edzeni, így azt a marokkói elődöntőt ebből a szempontból külső szemlélőként követtem.

– A korosztályos eredményeket látva mennyire kell tartani attól, hogy Kína hamarosan a felnőttek közt is meglepheti Magyarországot?
– Ha mindkét országban a mostani tendencia folytatódik a kézilabdában, akkor jóval hamarabb megtörténhet, mint remélnénk.