Itt meg kell állni egy rövid időre, hiszen ahogy a világegyház, úgy a magyar is akkor és addig áll stabil alapokon, ameddig tanbeli és szervezeti kötődése kikezdhetetlen a hitvallásban szereplő „Egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházzal”. Ez a körlevél tartalmában, ahogy az előző is a Szent Gellért és Szent István által is kijelölt ezeréves úton jár: hűséggel Rómához, felelősséggel a hazához. Szemben a „válaszoljunk a trendre, fátylat a rendre” ultraliberális egyházfelfogással. A Ferenc pápa szinodális kezdeményezésébe minden megváltoztathatóságot – például a nők diakónussá szentelését, homoszexuálisok házasságát és egyéb genderjogokat, szervezeti és tanbeli puhításokat – is belegondoló szűk értelmiségi köröknek csalódniuk kell. A csendes, az egyház hagyományai mentén szentségi életet élő többségnek erőt kell merítenie, folytatnia kell azt a „kovászlétet”, amely alapjai az evangéliumok és a tanítóhivatal. A magyar katolikus egyház sem egy enklávé (bár de sokan ezt szeretnék), egy zárt világ, hanem a Lélek erejével nemzeti közösségünk éltető és megtartó ereje, amely nem a pénz és politikai hatalom Bábelének építésében érdekelt, ha vannak is, akik ebbéli hamis „túlszeretettséget” és összefonódást vizionáltak az elmúlt időben. Ha őszintén mérlegre tesszük azt a hatalmas igyekezetet és munkát, amelyet a rendszerváltoztatás óta az egyház az ország és a nemzet építésében nagy felelősséggel tesz egyénekért, családokért, közösségekért, a sok száz gondosan működtetett oktatási és szociális intézménye, a leszakadó, szlömösödő csoportok felkarolása által, annak nem lehet kérdése a valódi értékképviselet kapcsán. Azt hiszem még mindig nem szeretjük és becsüljük össztársadalmi szinten eléggé azt a katolikus egyházat, amely – többek között a körlevélben megfogalmazott alapelvek bátor vállalásával szinte egyedüli szervezetként biztos lelki támasza Magyarországnak és nemzeti közösségünknek.

A közösségileg kiadott 2.0-s püspöki körlevél tehát az évezredes építkezés, gyarapodás, magas társadalmi minőség kézikönyve, amely teljes egészében a tükrözi életpártiságával, szexuáletikai irányelveivel, az élet szentségének, a személy és a család méltóságának, a társadalmi kérdések különböző horizontjainak értelmezéseivel mindazt, amire ebben a túlszabályozott, digitális rabsággal fenyegető, zajos világban bárkinek is szüksége lehet.

Ahogy Szent XXIII. János pápa mondta a II. Vatikáni Zsinatról, hogy ablak a világra. Nem ajtó a világnak, hogy az benyomuljon az egyházba. Ablak, amely tágasságot teremt, beengedi a jót és bezárva kint tartja, ami rossz. Az egyház belső ereje, mágneses vonzása pedig belülről, az ajtón belül van. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele pontosan ennek az evangéliumi vonzásnak az erejét azzal mutatja meg, hogy semmi újat nem ad a jézusi tanításon kívül, forradalmi tette az, hogy felvállalja a világtrendekkel szembeni tanbeli hűséget, követve a mindenkori pápák sokszor történelmileg visszanézve is igazolt profetikus tanítását. Ez a merész kiállás, a Szent István-i és Szent Gellért-i folytonosság a legnagyobb értéke, az, amit egy szűk, progresszív elit pont bűnként fejére olvas. Láthatólag mindhiába.

A szerző teológus