Ha a klasszikus kérdésre – kinek az érdeke? – keressük a kézenfekvő választ és a tényeket egymás mellé rakjuk, sajnos ugyanoda jutunk. Ami tegnap a Nemzeti Választási Irodában történt, az pontosan az, aminek látszik: a hatalom trükkös, gátlástalan és cinikus módon, másokat maga előtt tolva megakadályozta egy számára kellemetlen népszavazási kérdés benyújtását. A vasárnapi boltzárról a legutóbbi választások előtt nem kérdezett meg a Fidesz minket, kormányzati pozícióját megőrizve mégis bevezette a társadalmat megosztó intézkedést. Nincs abban semmi meglepő, hogy az ellenzék ebben a kérdésben megpróbál a néphez fordulni. Ahogy nem olyan régen a Fidesz is tette, amikor a Gyurcsány-kormány elleni jogos indulatokat alkotmányos mederbe terelve, a közvetlen demokrácia eszközét használva mért halálos csapást a 2008-as szociális népszavazással az akkori hatalomra.
Gyurcsány Ferencék változatos és fondorlatos módon próbálták elgáncsolni a Fidesz kezdeményezését, ebben az Országos Választási Bizottság is segítette olykor őket, ám végül kudarcot vallottak. Odáig ők nem merészkedtek, hogy fizikai erővel akadályozzák meg a kérdések benyújtását. Tegnap ez történt, s a botrány mélysége, következményei beláthatatlanok. A boltzár nem indokolja a jogállami normákat is áthágó igyekezetet. Ha ebben a kérdésben veszítene a Fidesz, az súlyos presztízsveszteség, vereség volna, de aligha rendíti meg úgy Orbán Viktor kormányát, mint Gyurcsány Ferencét a volt kormányfő megbüntetése három tételben amiatt, hogy előre megfontoltan belehazudott a magyar választók arcába. Ha értelmet keresünk a mostani abszurd eseménysor mögött, arra juthatunk, hogy a hatalom a megfélemlítés eszközéhez nyúlt, nyers erejét fitogtatta. Nem először teszi ezt, most azonban újabb határt lépett át: egy demokratikus alapjog gyakorlásának, rendeltetésszerű használatának az ellehetetlenítése érdekében cselekedett.
Mellesleg az akciót kitervelők roppant gyávák voltak. Férfiasabb lett volna mondjuk Gulyás Gergelyt beküldeni a kamukérdéssel, nem pedig egy idősebb civil hölgyet. Akit egyszer használatos politikai eszközként vetettek oda a nyilvánosságnak. Egybehangzó információk szerint a Kubatov Gábor Fidesz-alelnök irányította Fradi biztonsági (?) szolgálatához köthetők azok a kigyúrt, kopasz, köztük rovott múltú férfiak, akik megakadályozták a helyszínre a hölgy előtt érkezett MSZP-s Nyakó Istvánt, hogy elsőként adja be kérdését. Ha ezt az eljárást a Fidesz-többségű parlament által elfogadott jogrend lehetővé teszi, akkor sürgős törvénymódosításra van szükség. Akárhogy is, a választási iroda vezetője nem hagyhatta volna, hogy a demokrácia egyik kulcsintézménye egy kültelki kocsmába illő erődemonstráció helyszíne legyen. A kopaszokat – többek között miattuk nem járnak a fanatikus szurkolók és a békés családok abba a drága és szép stadionba – két pofonnal haza kellett volna küldeni.
Valójában most nem az ellenzék vagy az egész társadalom, hanem a polgári Magyarország hívei, a Fidesz demokratikus szavazói és politikusai érkeztek válaszúthoz. Ha farizeus sajnálkozással, cinikus magyarázkodással vagy undorral félrenézve, de elfogadják, tudomásul veszik a hatalomgyakorlásnak ezt a módját, akkor a lejtőn már nem lesz megállás. Hiszen mi jöhet ezután? Az erőszak alkalmazása? Nagyon komoly kérdésre kell választ adnia magában sok embernek. Belefér-e a miniszterelnök által emlegetett polgári berendezkedésbe maffiamódszerek és verőlegényekre emlékeztető alakok bevetése? Vagy a cél minden eszközt szentesít? Az eszközöket látjuk, de akkor mondják már meg azt is: mi a cél?!
