A kormány élén egy – hozzá hasonlóan – szocdem párti közegben nevelkedett, a vasúttársaságtól átvonatoztatott üzletember, egy formaldehidből előhúzott technokrata áll egy hete. Christian Kern lehet időleges megoldás egy bonyolult szervezetelméleti helyzetre, mint például kormányválság, megpakolva a szocdem párt válságával, tetejében a szocdem–néppárt évtizedes együttműködésének csődjével. De például a megszűnni nem akaró, makacs problémákra, mint például a bevándorlók integrálása, a közoktatás gondjai, az egyre nyugtalanítóbb gazdasági stagnálás, nem biztos, hogy innovatív megoldással tud szolgálni. Az osztrákok Hofer-szavazatokba csomagolt elégedetlenségére pedig egészen biztosan nem.
Bellen győzelmével nem állt helyre a világ rendje, bár az örömünnep kis ideig elhomályosítja majd a kétpárti kormányzásba belefáradt nómenklatúra vergődését. Heinz-Christian Strache, a szabadságpárt elnöke eközben messzebbre tekint. Első reakciója csak az volt: sebaj, fiúk, ez még csak a kezdet.
