Értékek és érdekek

Idegesen figyeli a világ a két eurázsiai hatalom ismételt közeledését.

A Török Áramlat persze ettől még nagy eséllyel terv marad, ám Akkuyuban folytatódhat az atomerőmű építése. Az sem valószínű, hogy Törökország belépne valamelyik eurázsiai integrációs együttműködésbe, a keletre kacsingatással ugyanakkor zsarolhatja az Európai Uniót, ami Moszkva pozícióit is erősíti. Ettől persze az orosz–török regionális versenyfutás fennmarad, az érdekek sem fognak az egyik pillanatról a másikra közeledni, mint ahogy a két ország közötti történelmi szembenállás sem szűnik meg. A kereskedelmi forgalom azonban mindkét fél megelégedésére fellendülhet, s az orosz turisták is újra megjelenhetnek a török tengerparton. A hirtelen jött békülés ráadásul arra is rámutat, hogy a nagy katonai, az ideológiai alapú politikai blokkok ideje lejárt. Helyettük mindinkább előtérbe kerülnek a taktikai, érdekeket követő, remélhetően nagyobb stabilitást biztosító együttműködések. Mert az illiberális közelség ellenére is össze tudott veszni Moszkva és Ankara, míg az értékek tekintetében nyilvánvaló különbségek sem akadályozták meg a török–uniós migránsalkut.