Nem mondhatjuk felelősen, hogy hazánknak ártana a 2024-es olimpia megrendezése. De néhány aggasztó folyamatot látva tisztább, átláthatóbb rendszer és nyílt, következetes kommunikáció nélkül nálunk is csak erősödni fog a kritika hangja és a népharag.
Mindez persze csak akkor érdekes, ha Budapest és Magyarország valóban meg akarja nyerni a játékokért zajló versenyt, ami jövő szeptemberben dől el. Áder János köztársasági elnök a riói játékok alatt – a Thomas Bach NOB-elnökkel való találkozás után – úgy fogalmazott, napról napra jobbak az esélyeink, ez most, Róma politikájának köszönhetően különösen igaz. Más kérdés, hogy Orbán Viktor néhány nappal Áder János után rádiónyilatkozatában már mérsékelt esélyekről beszélt.
A miniszterelnök magyar szinten megállta a helyét a futballpályán. Tudnia kell, ha valaki a sport világában így nyilatkozik, vagy nem hisz a sikerben, vagy nem akarja igazán – aktuálisan talán azért, mert még felkészületlennek látja az országot egy ekkora feladatra.
Ha Orbán Viktor víziójában megjelent egy majdani hazai rendezésű olimpia, azzal is tisztában van, hogy egy sikertelen első pályázat is számtalan tapasztalattal segítheti a következő sikerét. De gyorsan el kell dönteni, mit akar az ország valójában, hiszen Róma visszalépésével Budapest esélyei kezdenek reálissá válni 2024-re.
