Bámulatos. Kevés csodálatosabb van annál, mint amikor teljesen üresfejű senkik a befelé kunkorodó lelkükkel sokat beszélnek teljesen üresfejű senkik befelé kunkorodó lélekkel írt „költeményeiről”. És még József Attilát is odabiggyesztik mellé.

Érezni akartam én is a katarzist, úgyhogy felkerestem egyik kedvenc oldalamat, a zeneszöveg.hu-t, és nekiláttam. Azariah volt az első:

„bongba weed, megy a roll weed up / kergetett az idő de nincsen semmi gond
szívem tele, dik hóvihar / mondd el nékem, mondd el hogy mi a gond”

Ezzel kezdtem, és éreztem, kevés vagyok én ekkora katarzishoz – dik! De nem adtam fel:

„ma cherie bulbaba, bulbaba / egyedül maradtál, kiszúrtak a pult alatt / tudhattam volna hogy egy k...a nagy k...a vagy / azt hitted kellesz, tartsd magadban a téveszméd”

És igen! Közeledett felém bulbaba, kezében egy nagy tál, benne friss, még gőzölgő katarzis a Mekiből – na végre! Aztán itt van ez:

„Tested fain / Walk it like I talk it / Nyald a br..im / Prémium afro fless / Zsebünkben a safe, adjatok egy dzsangeszt / Lesz még nem érthető zenecontext
De leszarom, mert úgy nyomom, ahogy az fless / Csak a one way ticket / Töltsd a bombayt / Sok a shit-dickpices gangster pórnép / Hé-maméra-hémamaréna / Gyullad a tűz mondd el hát mi a téma / Import a hoodie / Latin romnyi / Santa Monica / Sztereotip, homophobic / Sok-sok ember még / Majdnem, mindegy.... Hagyd a f...ba”

Hogy kinyílt a világ, mi? A nagy műelemző, ez a Borsi Bálint azt is mondja, hogy „népszerű az a megfejtés is, hogy Petőfi Sándor biztosan MC lenne, ha még ma is élne”, nyilván, bár nekem felrémlik, mintha nevezett valami ilyesmit írt volna akkoriban:

„(...) Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd.(...)”

S ha legalább lenne itt valami saját fájdalom és öröm, de semmi sincs, csak a határtalan üresség meg a hitvány, ócska gondolattalanság - de semmi baj, majd a Pogány Induló:

„Tűntet a maradék, üzlet az alapér' / Az apád épp züll be a kanapén / Ülnek az anyagér', ütnek a falatér' / G..i, küzdj meg magadér' / Küzdj a családér', tűzben hal a vér / Könnyebb az üzlet valamiér' / Nem kell hagyomány, fűben van a pénz (testvér) / Testvér, áldjon meg az ég, sodrom meg a c-t, mondom meg a tényeket”

Nahát, pont, mint az oviban, amikor a kicsike Lajcsika hallatlan bátorságról tanúbizonyságot téve belesúgja a Katika fülébe, hogy „k..ap..at..ony!”, mert ezt hallotta tegnap este a bátyjától...

De nincs ám vége – van sz...bb is:

„Le akar húzni, nem adom oda / Promóterek szopkodják a f...otokat / Főszervezők viszik el a vagyonodat / Ti se nézitek realnek a spanotokat / Azé' eszik a sz..od mert ez a divat / Azé' eszik az enyém me' igaziak / Ki ez a gyerek, kinek a fia? / Kinek a kokaina, kinek a pia / Ez a biznisz, tudod, adok-kapok / Aztán veszek-viszek, ezé’ nagyobb vagyok / Egybő’ lerántanak aztán kisebb leszek”

Ugye-ugye! Az a tehetségtelen, hülye József Attila ilyen marhaságokat írt még, miszerint

„Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
 

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam. (...)”

de lássuk be, ez a fasorban sincs a Pogány Indulóhoz képest, aki úgy pazarolja el mindenét, hogy nem kell róla számot adnia, ugyanis az ő mindene egy rakás sz.r, ebből következően sem a bánat, sem az öröm, sem semmi nem szedi szét az eszét, leginkább azért, mert nincs mit szétszedni.

De legalább jó sokra jut, mert ez egy ilyen világ.

Semmi baj, majd a Krúbi!

„Kopik a lelkem a buliba menet / A nissanra vadiúj gumikat veszek / A f...omra is húzok, tutira megyek”

Őrületesen örvendetes, micsoda eddig soha nem hallott fordulat, még Ózdon, a Hétes telepen is elégedetten csettintenek...

Aztán itt van ez is:

„Megadjuk a módját, gyere te is segíteni / Beadjuk a kólát, desszert pedig eki, ge..im / Az arcodnak jól áll, játszik vele, le is nyeli / Látom éhes voltál, szólj ha akarsz megint enni / Haja a seggéig ér, Krúbi f...a égig ér / Két vonalzó is kéne ahhoz, hogy te végigmérd (...) / De ha fogazol miközben fugázol az g..i gáz / Nyúlok rögtön a fejedért, fejezd már be, ne cidázz”

Meg ez:

„Krúbi reppel itt, a rímcsap meg lett nyitva / A sikerének titka, hogy a whiskydet megitta / A gampidat elszívja, míg az anyád szidja / A rímsémája ritka, mint a zsidókon a fityma (...) / Az este hátralévő részében sem tespedtem / Hajnalban Palvin Barbara lenyelte a testnedvem / Kérdezd csak meg tőle ha azt hiszed kitalálom / Corvinus Gólyahajó 2013”

Valamikor nagyon régen, amikor még senki nem tudta, mi a szabadság, mi az igazi költészet, igazi művészet, és senki nem sejtette, mire van szüksége a nemzetnek, a hazának és minden felnövekvő generációnak, akkor egy öreg boomer ezt írta:

„Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.”

Ezt a boomert Kazinczy Ferencnek hívták. Íz, szín, csín, tűz – megannyi marhaság. Testnedvek kellenek, k..ap..at...nyg...i – vagyis összefoglalva: Krúbi. Meg az összes többi. Egy egész generáció. Kongó üresség, jegeces butaság, lebilincselő műveletlenség, sziszegő bunkóság – ezekről van most kötet. És jön a Borsi Bálint, hogy elemezze.

Pedig nincs itt mit elemezni, elég elővenni az Ember tragédiáját:

"Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,

Míg a szerencse mosolyog feletted,

Mint napsugárban a légy, szemtelen,

Istent, erényt, gúnyolva taposó.

De hogyha a vész ajtódon kopog,

Ha Istennek hatalmas ujja érint,

Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső.

Nem érzed-é, hogy az ég büntetése

Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül,

A város pusztul, durva idegen nép

Tiporja el arany vetésidet,

Szétbomlik a rend, senki sem parancsol

S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás

Emelt fővel jár a békés lakok közt,

Utána a halvány gond, rémület

S égből, földről se részvét, sem segély."

(Folytatjuk)