Ingyenélők

Utólag köszönettel tartozom Lázár Jánosnak, amiért a rasszistakártya kijátszásával ötletet adott.

Lázár János néhány héttel ezelőtt az ország nyilvánossága előtt illette rasszizmus vádjával lapunk munkatársát . Kolléganőmnek mindössze annyi volt a „vétke”, hogy a Kormányinfón megkérdezte: nem illene-e Farkas Flórián miniszterelnöki biztosnak visszafizetnie azt a pénzt, amiért nem dolgozott meg? Pedig nem is azokra a milliárdokra utalt, amelyek szőrén-szálán eltűntek a Farkas által vezetett Országos Roma Önkormányzat sötét bugyraiban, hanem „csak” arra az összegre, amelyet Orbán Viktor bizalmasa az európai ügyek bizottságának tagjaként kapott – miközben az ülésekre alig járt be.

A jelenlévők és a nyilvánosság józan ítélőképességű része számára egyértelmű volt, hogy Lázáron kívül nem „cigányozott” senki. Egy újságíró tette a dolgát, egy miniszter pedig elveszítette a fejét. Pedig a kancelláriaminiszter is jól tudja, hogy a roma származású képviselő viselt dolgai iránt a sajtó nem azért érdeklődik, mert cigány, hanem azért, mert egy milliárdos csalási ügy egyik érintettje.

Utólag mégis köszönettel tartozom Lázár Jánosnak, amiért a rasszistakártya kijátszásával ötletet adott. Ugyanis ennek nyomán néztük át a 2014 óta eltelt időszak parlamenti bizottságaiban mutatott egyéni teljesítményeket. Nem volt könnyű dolgunk, mivel ezek az adatok csak többhetes aprómunkával érhetők el. Az átláthatóságot fennen hirdető kormánypártok számára valamiért nem volt fontos, hogy ezek az információk mindenki számára könnyen elérhetők legyenek. Az adatok összesítése után pedig az is egyértelművé vált, miért a nagy titkolózás.

A jelek szerint az országgyűlési képviselők körében – pártállástól függetlenül – általános jelenséggé vált, hogy miközben a bizottsági ülések többségén nem vagy csak „helyettesítő útján” vesznek részt, zokszó nélkül teszik zsebre a teljes parlamenti illetményüket. A köznyelvben az ilyen embert ingyenélőnek hívják, itt viszont „Tisztelt Képviselő Úrnak/Asszonynak”…

Lapunk összesítésében az első két helyen olyan fideszes képviselő szerepel – Simonka György és Farkas Flórián –, akik neve az elmúlt hónapokban bűncselekménygyanús ügyek kapcsán merült fel (és ott van a listán Mengyi „Voldemort” Roland is). A képzeletbeli dobogó harmadik helyét a DK-s Oláh Lajos foglalja el. Ők szinte alig jártak bizottsági ülésekre, így jogos lenne a kérdés, ha Farkast leváltották, akkor ők miért vannak még a helyükön. A legrosszabbul teljesítő képviselők között találjuk a ma már propagandaminiszterként helikopterező Rogán Antalt, aki egyedüli (volt) elnökként szerepel a listán. Az első 25 helyezett több ülésről hiányzott, mint amennyin jelen volt. Közülük 15 fideszes, 4 MSZP-s, a többi egyéb pártállású képviselő.

A képviselőknek persze nem kell olyan szankcióktól tartaniuk, mint egy átlagos munkavállalónak. Megtehetik, hogy nem járnak be a bizottsági ülésekre, mert nincs következménye. Megtehetik, hogy a plenáris ülésnapokon – miután betöltötték „biodíszlet” vagy „szavazógép” funkciójukat – azonnal elpárolognak az ülésteremből, mert annak sincs következménye. A morális és a parlamenti szabályokra máskor oly kényes házelnök pedig mindezek felett szemet huny…

Ugye emlékeznek még a 2010 előtti „elmúlt nyolc év” pofátlan költségtérítéses botrányaira? A főleg balliberális kormánypártok képviselői által túlszámlázott kilométerekre és a lakástámogatásokra felvett milliókra? Az „elmúlt hat év” kormánya úgy szüntette meg ezeket a visszaéléseket, hogy közben megteremtette a közpénzlenyúlás legális lehetőségét. Ráadásul az ehhez szükséges új egység, pártállástól függetlenül, már létre is jött.