Remélem, nem bántom meg Kovács Lászlót, ha neki tulajdonítom a szállóigévé vált bölcsességet, miszerint: választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást. Nem tudom, Amerikában ismert-e ez vagy valami hasonló mondás, hiszen a világ fejlettebb fertályán sokkal megbízhatóbbak a közvélemény-kutatások, mint mifelénk – ahol gyakran még az a vád is elhangzik, hogy a kutatók nemcsak kutatják, hanem manipulálják is a közvéleményt; míg a szakemberek azzal védekeznek, hogy még mindig erősen élnek az emberekben a régi félelmek, és sokan még névtelenül sem merik vállalni a véleményüket.
Amerikában nem kell efféle jelenségektől tartani, ott az emberek állítólag nemcsak a véleményüket vállalják, hanem a nevüket is, a közvélemény-kutató intézetek pedig a piaci pozíciójukat veszélyeztetnék holmi fals előrejelzésekkel. Ezek után nemcsak Donald Trump választási győzelme lepte meg a világot, hanem az is, hogy a legprofibb, a legmegbízhatóbb közvélemény-kutatók ezúttal betliztek. Gyors egymásutánban másodszor. Mert a brexit végkimenetelét is rosszul mérték fel (nem mondhatjuk, hogy saccolták meg, mert ha saccolták volna, elnézhetőbb lenne a tévedés), az amerikai elnökválasztást illető melléfogásuk már csak ráadás. Szegény Hillary Clinton meg láthatóan elhitte, hogy napokkal a voksolás előtt már megnyerte a választást. Olyan diadalittasan lépett fel a választási gyűlésein, mint aki már nem meggyőzni akarja az embereket, hanem csak megköszönni nekik a támogatásukat, hiszen a választás már csak puszta formaság, mert a leghivatottabb szakemberek kinyilatkoztatták: minden eldőlt, Clintonné asszonyság nem egyszerűen vezet, hanem gyakorlatilag győzött is.
Ha Hillary Clinton indul még valaha választáson, javasolnánk, vegye be a stábjába Kovács Lászlót, legyen valaki, aki némi józan visszafogottságra inti, úgy az esetleges csalódás is elviselhetőbb lesz. Hozzátéve, hogy Hillary már másodszor veszített választást biztos nyerőnek látszó pozícióból, hiszen nyolc éve a demokrata párti elnökjelöltséget bukta el a szinte a semmiből előbukkanó Obamával szemben. De az újabb vereség feletti bánata nemcsak frissebb, hanem súlyosabb is, mert az utolsó pillanatig táplálták benne az elsöprő győzelem bizonyosságát. S ha a Clintont megvezető intézményeknél tartunk, akkor helyénvaló, hogy a sajtót is megemlítjük, amely bizony viharos hátszelet biztosított a demokrata jelöltnek, sutba vágva mindenféle pártatlanságot meg tárgyilagosságot, kevésbé tájékoztatni, inkább irányítani akarta a közvéleményt. Az amerikai és annak nyomán a világsajtó számban és befolyásban túlnyomó része többször is bejelentette, hogy kész, vége, Trump eljátszotta az amúgy is minimális esélyét, mert olyat tett, mondott, gondolt, álmodott, amit az amerikai választók nem tűrnek el, és nem bocsátanak meg, úgyhogy Trumpnak annyi. Megsértette a spanyol ajkú lakosságot, ennek ellenére 30 százalékuk rá szavazott, ami azt jelzi, hogy mégsem sértődtek meg annyira, mint a fősodrú médiumok szerkesztői. Kétségbe vonta a választások tisztaságát, ami az amerikai történelemben még soha nem fordult elő, s amely állítás szintén joggal kétségbe vonható. Ám legnagyobb bűne, hogy lekezelően nyilatkozott egykor régen a nőkről, mélyen felháborította az összes liberális képmutatót. Azokat, akik szó nélkül hagyták, hogy Hillary férje elnökként a fehér házi gyakornokokat nyilvánosházi gyakornokokként kezelje. Trump valójában nem a nőket sértette meg, hanem a politikai korrektség előírásait, ami tényleg megbocsáthatatlan bűn liberális körökben. A szavazók ezek szerint könyörületesebbek voltak. Vagy csak a közvélemény-kutatók és a sajtó jóakaratú figyelmeztetése ellenére bedőltek Trump olcsó és otromba demagógiájának. Amely magyarázat már terjedt világszerte, s ha nem is vigasztalja, legalább részben felmenti a választási előrejelzéssel foglalkozó hivatásos szaktekintélyeket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!