Aszad bukaresti bukása

Klaus Iohannis elutasította a török nemzetiségű Sevil Shhaideh jelölését a miniszterelnöki posztra.

Mégsem lesz multikulti Bukarestben. A szász származású Klaus Iohannis román államfő elutasította a török nemzetiségű Sevil Shhaideh jelölését a miniszterelnöki posztra. Az alkotmány szerint megtehette, annak ellenére, hogy a Liviu Dragnea szociáldemokrata elnök bizalmasaként ismert volt miniszter mögött felsorakozott a kétpárti koalíció, illetve az együttműködési megállapodással szintén az alakuló új hatalmat erősító Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), azaz kényelmes parlamenti többséggel rendelkezett volna. Elvileg – tegyük hozzá.

A baloldal soraiban ugyanis az utóbbi napokban egyre többen kifogásolták a jelölt személyét. Nyíltan ugyan többnyire Shhaideh politikai tapasztalatlanságával indokolták elégedetlenségüket, de a morgás alapvetően a kormányfőjelölt muzulmán hitére vonatkozott. Ami a szociáldemokraták kampánya után nem meglepő. Ceausescu nacionalista kommunista diktatúrájának európaivá vedlett örökösei ugyanis elsősorban a Nemzeti Liberális Párt által támogatott Dacian Ciolos technokrata miniszterelnök idegenszívűségével próbálták elriasztani a szavazókat a jobboldaltól.

Ehhez képest a szintén nemzetietlenséggel vádolt Klaus Iohannistól azt várták Dragneáék, hogy azt a muzulmán török Sevil Shhaidehet fogadja el miniszterelnök-jelöltnek, akinek férje Basár al-Aszad híve és kormányának egykori tisztségviselője. A szótlanságáról, politikai passzivitásáról elhíresült elnök most a sarkára állt, amivel vállalta a román belpolitikai instabilitás kockázatát is. Az alkotmány szerint az államfő visszautasíthatja a pártok jelöltjét, mégis támadási felületet vállalt azzal, hogy indoklás nélkül tette ezt. Így az idegengyűlölő jelzőt is a fejéhez vághatják. Az evangélikus Iohannis nem kér a muzulmánokból – jöhet az ítélet, holott egészen másról van szó.

A román elnök és egykori párttársai, a nemzeti liberálisok ezer szállal kötődnek a megkérdőjelezhetetlen szövetséges Egyesült Államokhoz. A bukaresti amerikai nagykövet olyan gyakran és markánsan ostorozta időről időre a szociáldemokratákat, akár egy Iohannisért rajongó román sajtóbéli megmondóember. De Brüsszel is egyértelműen a volt uniós biztos Dacian Ciolos technokrata kormányfő újrázása mellett tette le a garast, ami EU-ellenes megnyilvánulásokra késztette a baloldalt.

Kétség sem lehet afelől, hogy az Aszad-párti úriember feleségének jelölése a miniszterelnöki posztra finoman fogalmazva megrökönyödést váltott ki Washingtonban és Brüsszelben. Alighanem égtek Iohannis telefonvonalai az utóbbi napokban. A megfontolt szász pedig az elutasítás mellett döntött. Pedig ezzel saját politikai jövőjét is a rulettasztalra tette. A baloldal máris az elnök felfüggesztésével fenyeget, amit Sevil Shhaideh indokolatlan visszautasítása miatt és a parlamenti többséggel a háta mögött akár sikerre is vihet. Igaz, ezzel éppen most megszerzett népszerűségét játszhatja el. Mert a románok – ki nem? – gyűlölik, ha valaki bizonytalan politikai helyzetbe sodorja az országot.

Az RMDSZ-nek a türelmes kiváráson kívül több dolga egyelőre nincs. A török hölgy feltűnése és várható gyors elillanása a román politikai színpadról kevés ahhoz, hogy megállapítsuk, előnyös lett volna-e személye az erdélyi magyaroknak. Klaus Iohannistól és csapatától sokat vártak, de keveset kaptak a magyarok, a most győztes és előbb-utóbb kormányt alakító szociáldemokratáktól semmit sem várnak, így akár még kellemesen is meglepődhetnek Erdélyben. Okoskodni, jósolgatni korai lenne. A labda az éppen válságba süllyedő román politikai elitnél van.

Most csak annyi biztos, hogy a következő évek meccsének helyt adó pálya minősége kritikán aluli.