Ma már, az informatika korában mi sem természetesebb, hogy még egy atomóra sem lehet elég pontos: 200 atomóra által mutatott időt kell átlagolni ahhoz, hogy kijöjjön valami épkézláb eredmény, az egyezményes koordinált világidő. Elámultam, mi mindent mozgósított a XX. és XXI. századi tudományos világ a szökőmásodperc beiktatására, ami is 1972. január 1-jétől megtörtént, elejét véve annak, hogy váratlanul összeomoljanak bizonyos high tech gyártási rendszerek. A világidőt össze kellett hangolni a Föld jelenleg lassuló forgásán alapuló idővel, hiszen a légi irányításnál például egyetlen másodperc eltérés rengeteget számít, ez alatt az idő alatt ugyanis egy repülőgép 250 métert tesz meg, s ekkora különbség az ellenőrzések során zavart okozhat. Voltak a XXI. században is hitehagyott évek, amikor némelyek el akarták volna törölni a szökőmásodpercet, mások a szökőóra beiktatását javasolták helyette, de egyelőre nem lesz változás e téren, Nostradamus sem írt erről az utókornak, sem nyíltan, sem rejtjelekkel.
Amikor tehát újév reggelén hazafelé ballagunk a szilveszterezésből, s a megállóban a táblázatot fürkészve megállapítjuk, hogy buszunk már legalább nyolc percet késik a menetrendhez képest, vigasztaljuk magunkat azzal, míg mi itt téblábolunk 2017 korai, fagyos órájában, a nagy veszély fejünk fölül elmúlt. Mert 2016 utolsó napján megtörtént a legfontosabb: gond nélkül beiktatták a szökőmásodpercet. A kétszáz atomóra is megbízhatóan jár, rend van a világban, törődnek velünk, csak mi földhözragadtságunkban nem mindig vesszük észre, mert nem látunk el a dolgok lényegéig.
Persze taxit is lehet hívni.
