Elszökött másodperc

Voltak a XXI. században is hitehagyott évek, amikor némelyek el akarták volna törölni a szökőmásodpercet.

A realisták értékelésében tapasztalatokban gazdag év volt a 2016-os. A pesszimisták megítélésében lehangoló és veszteségekkel teli. A szkeptikusok szerint lesz ez még rosszabb is. Egy biztos: valamit mindenki szívesen kihagyott volna belőle. Hillary Clinton a választási vereségét, a berliniek a karácsonyi vásárt, a még illúziókat tápláló jobboldal a választási iroda kopaszait, a migránsok a kerítéseket, a kerítést építő országok a migránsokat.

De lehet, hogy mindazt, amit átéltünk, egyszerűen csak más léptékkel kellene mérnünk, és egyből megnövekednének boldogságfaktoraink. Amikor természettudományos felkészültségű kollégám azzal állított meg a folyosón, tudom-e, hogy ebben az esztendőben, éspedig éppen az év utolsó napján be kell iktatni egy szökőmásodpercet, először azt hittem, ez valami szilveszteri tréfa. Miért, talán kizökkent az idő? – kérdeztem, tudatlanságomat filoszos eredetieskedéssel palástolva, amire ő szigorúan bólintott, s annyit mondott: lehet így is fogalmazni.

És ő győzött, mert onnantól kezdve engem nem hagyott nyugodni ez a szökőmásodperc. Olyasmi lehet ez, mint a szökőév, csak aprócska, bonyolult, következményekkel terhes, és nehezebb elmagyarázni. Könnyű dolga volt XIII. Gergely pápának, akinek tudósai segítségével mindössze csak a római Julianus-naptár bevezetése óta eltelt évszázadok alatt fölhalmozódott napokat kellett az új naptárral „eltüntetnie”. Aki makacskodott, s kitartott a régi naptár mellett, megnézhette magát: a „nagy októberi” így került át novemberbe (okot adva a mindenben kételkedő magyaroknak arra, hogy titokban végig az ötvenes években azt gondolhassák: ha ezek még a hónapokat is összekeverik, mi igaz az egész forradalmukból?). Azt pedig, hogy Gergely pápa rendeletbe adta: az 1582. október 4-e, egy csütörtöki nap után október 15-e, péntek következett, nekünk, magyaroknak a Kádár-korban igen könnyű volt megérteni. Hiszen velünk sem történt más, mint hogy a hatalom elrendelte: október 23-a pedig nincsen, október 22-e után egyszerűen november 4. jön – amikor is rövid tétovázás után a hős szovjet csapatok gondoskodtak a szocialista fíling magyarországi folyamatosságáról.

Ma már, az informatika korában mi sem természetesebb, hogy még egy atomóra sem lehet elég pontos: 200 atomóra által mutatott időt kell átlagolni ahhoz, hogy kijöjjön valami épkézláb eredmény, az egyezményes koordinált világidő. Elámultam, mi mindent mozgósított a XX. és XXI. századi tudományos világ a szökőmásodperc beiktatására, ami is 1972. január 1-jétől megtörtént, elejét véve annak, hogy váratlanul összeomoljanak bizonyos high tech gyártási rendszerek. A világidőt össze kellett hangolni a Föld jelenleg lassuló forgásán alapuló idővel, hiszen a légi irányításnál például egyetlen másodperc eltérés rengeteget számít, ez alatt az idő alatt ugyanis egy repülőgép 250 métert tesz meg, s ekkora különbség az ellenőrzések során zavart okozhat. Voltak a XXI. században is hitehagyott évek, amikor némelyek el akarták volna törölni a szökőmásodpercet, mások a szökőóra beiktatását javasolták helyette, de egyelőre nem lesz változás e téren, Nostradamus sem írt erről az utókornak, sem nyíltan, sem rejtjelekkel.

Amikor tehát újév reggelén hazafelé ballagunk a szilveszterezésből, s a megállóban a táblázatot fürkészve megállapítjuk, hogy buszunk már legalább nyolc percet késik a menetrendhez képest, vigasztaljuk magunkat azzal, míg mi itt téblábolunk 2017 korai, fagyos órájában, a nagy veszély fejünk fölül elmúlt. Mert 2016 utolsó napján megtörtént a legfontosabb: gond nélkül beiktatták a szökőmásodpercet. A kétszáz atomóra is megbízhatóan jár, rend van a világban, törődnek velünk, csak mi földhözragadtságunkban nem mindig vesszük észre, mert nem látunk el a dolgok lényegéig.

Persze taxit is lehet hívni.