Paks említésével már el is jutottunk oda, hogy az elmúlt években mi állt a megbeszélések középpontjában. Ha ehhez hozzávesszük a hosszú távú gázszerződésben kialkudott formulát és a Déli Áramlatban körvonalazódó vezetékterveket vagy a fel-felvetődő hazai bértárolást, majd most az Északi Áramlathoz kapcsolódás kérdését, akkor kimondhatjuk, hogy az energetika. Innen kellene továbblépni, de a mostani találkozó az irányok és a kitörési pontok ismételt rögzítése ellenére sem erről szólt.
Az orosz elnök olyan pillanatban érkezett Budapestre, amikor a világban zajló átrendeződés Donald Trump mind Magyarország, mind pedig Oroszország számára új lehetőségeket felvillantó megválasztásával nagyobb sebességi fokozatra kapcsolt. Ez eleve meghatározta a csúcs geopolitikai sodrását. S nemcsak az általános felfordulás miatt, de azért is, mert két olyan politikus találkozott, akik globális, illetve európai szinten komoly, országaik súlyánál jóval nagyobb hatással vannak a jövő alakulására. Ráadásul mindketten hasonlóan, a konzervatív értékek mentén nézik a világot, kiemelten fontos számukra a szuverenitás és a demokrácia angolszász típusú modelljének tiszteleténél a politikai stabilitás. Beszélgetésük a globális és regionális kihívásokról így még véletlenül sem torkollhatott vitába. Putyin nem Európa koporsójába akart szöget verni Budapesten, a megengedő környezetben azonban ismét megmutathatta ellenfeleinek, hogy Oroszországot nem lehet elszigetelni. Az orosz elnök meghívásával Orbán ugyanakkor demonstrálhatta, nem törik meg a rá nehezedő nyomás alatt sem. A legnagyobb hozadéka számára e találkozónak azonban mégis az, hogy a világ harmadik legbefolyásosabb hatalmának vezetőjével beszélhetett a jövőről. Ha csak néhány órára is, de felléphetett a nagyszínpadra.
